Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
gyógyított kutyaharapás esete s néhány más ilyen ízesebb hely az olvasót is kigyógyítja abból a hiedelméből, hogy ezt a romantikát mai, elcsépelt romantikának vegye tudomásul. Igazi és élő stílus lehetett ez akkoriban. Egyszóval nem Cervantesben, nem a „Szép cigánylány történetéiben van a hiba, hanem bennünk, mai olvasókban, akik annyira agyon vagyunk halmozva romantikával, hogy el se hisszük, hogy az efféle mű valamikor friss, eredeti, élő írás volt. ifj. Muraközt) Gyula MAUGHAM: Borotvaélen (ford. Kéry László, Révai). A regény hőse Larry Darrel. Amerikai. A 14-es világháborúban repülő volt s visszatérve a háború után Amerikába, nem találja helyét sehogysem a polgári és profitéhes környezetben. Iszonyú energiával fog hozzá a tanuláshoz, mert izgatja az élet értelme s igen tudatlannak érzi magát. Rendes munkára nem kapható s emiatt elveszíti menyasszonyát is, aki rendes, dolgozó üzletembert akar faragni belőle. Larry nyomán elvetődvén Párizsba és a Riviérára, látjuk egy halódó világ talmi csillogását. Jellegzetes figurája a regénynek Elliott Templeton, a kultúrsznob, aki még sikereket tud aratni ebben az élvezethajhászó, önző világban, de érezzük, hogy az ő halálával szimbolikusan meghalt ez a világ is. S az író nem hiába Maugham, mert elvisz bennünket Indiába is Larryval együtt. Itt jön rá Larry az élet értelmére s visszatérvén Amerikába, taxisoffőr lesz és teljesen, véglegesen szakít régi világával. MARIKA STIERNSTEDT: Merénylet Párizsban (ford. Ruzitska Mária, Athenaeum, 1946). A német megszállás alatt nyögő Párizs a történet színhelye. Hősei Bredow német hadnagy s egy megállapíthatatlan nemzetiségű párizsi nő, Madame D’ Ohsson. Szerelmesek egymásba. Bredow hadnagy bizonyos mértékig szimpatikus" ugyan, de mindvégig csak a Reich katonája marad azért. Társa, Jodl hadnagy, már egyenesen viszszataszító hitlerista fanatizmusával. Jellegzetes alakja még a regénynek a svájci anarchista nő, Hilde Dubois, aki lelő a Métro egyik állomásán egy magasrangú német lisztet. Ebből aztán nagy bonyodalmak származnak. Dubois kisasszony öngyilkos lesz a regény végén, mert nem bírja elviselni annak tudatát, hogy embert ölt. Bredow és Madame D’ Ohsson szerelme is szétfoszlik. Az utóbbi elmenekül Spanyolországba, mert mégsem tudja rászánni magát arra, hogy német ember felesége legyen. Noha látszólag mozgalmas a regény cselekménye, végeredményben mégsem történik benne semmi. A szereplők figurája is meglehetősen elmosódó, határozatlan. Egy dolog plasztikus a regényben: a németeket megvető, ellenük lépten-nyomon demonstráló Párizs. (-> JOHNSON: Szovjethatalom. Titkok és tanulságok (ford. Kerékgyártó Elemér, Szikra). Hewlett Johnson könyve azok megnyerésére íródott, akik tájékozatlanságból ellenségei a haladásnak. S azért meggyőző a könyv, mert egyrészt angol írja a Szovjetről, másrészt az az angol még ráadásul pap is. Tények hosszú sorát vonultatja el Johnson szemünk előtt s így segít bennünket hozzá, hogy tisztázhassuk fogalmainkat a Szovjetunióról. S ezzel teszi a legjobb szolgálatokat, mert hiszen kevesen mondhatnánk el magunkról, hogy tisztában vagyunk mindazzal, ami a Szovjetunióban történt az októberi forradalom óta eltelt emberöltő alatt. Felesleges fejtegetnünk itt, mennyire nagyjelentőségű az épülő új Magyarország szempontjából tárgyilagos, ellenséges propagandától el nem homályosított szemmel szemügyre venni a szovjetek országának az élet minden területén elért eredményeit. Látjuk Johnson könyvének lapjain az embert, aki győzelmesen harcolja végig a háborút egy nagy gondolatért. Ugyanez az ember a béke művészetében is nagynak mutatkozik. Sőt tanítómestere is lehet ugyanez az ember sok kérdésben az egész világnak. S azt hiszem, ha az angol Johnson nem tartja összeegyeztethetetlennek angolságával, hogy tanuljon ettől az embertől, mi is nyugodtan tanulhatunk tőle. Kovács Ferenc 251
