Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
lássuk a tökéletesítés útját. Az előbbi eljárásnak hibája, hogy a hangnak elég nagy tömegeket kell mozgásba hoznia. Ez pedig azért hiba, mert minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb annak tehetetlensége, tehát annál nehezebben képes a hang gyors rezgéseit követni, így a magasabb hangok torzulnak. Ezt az eljárást ezért úgy módosították, hogy nem a telefonlemez rezgéseit vitték át a tükörre, hanem egy sokkal kisebb tehetetlenségű műszert alkalmaztak, a tükrös oszcillográfot. A tükrös oszcillográfnál egy erős mágnespatkó két sarka között dróthurok van kifeszítve. A dróthurokra van felerősítve a kis tömegű tükör. Ha mármost a hangrezgésekkel keltett mikrofonáramot a vékony hurokba vezetjük, akkor a hurok annak megfelelően, hogy erősebb vagy gyengébb-e az elektromos áram — azaz gyengébb vagy erősebb volt-e sl hang — a tengelye körül jobban vagy kevésbbé jobban ide-oda elfordul. A hurokkai természetesen együttforog a tükör is. Ha aztán ezúttal is fénysugarat vetítünk a tükörre, akkor a visszavert sugarat megint csak egy résre kell vetítenünk, mely aztán a résnek kisebb vagy nagyobb részét világítja meg az eredeti hangnak megfelelően. Fotografálással most is előállíthatjuk a hang fényképét: ez most már nem lesz olyan eltorzult, mint az előzőleg elmondott primitívebb eljárás esetén volt. Miután megismertük a hang fényképezésének egyik módját, meg kell ismerkednünk azzal az eljárássá! is, melynek segítségével ezt a filmre felvett hangfényképet ismét megszólaltathatjuk.' Ez alkalommal a hangfényképezéskor használt eljárásokat fordítva kell végrehajtanunk. A film segítségévet előállítjuk azokat a fényingadozásokat, melyek a felvételt eredményezték, aztán ezeket a fényingadozásokat elektromos áramingadozásokká alakítjuk át, majd hangokat állítunk elő az elektromos áramingadozásokból. A teendő tehát az, hogy a film hangfelvétele elé egy ugyanolyan keskeny rést állítsunk, mint a felvételkor, tettük. Ezt a rést egyenletes állandó fényforrással megvilágítjuk. Most aztán a rés képét egy optikai lencse segítségével a mozgó filmszalagra vetítjük. Csak arra kell ügyelni nagyon, hogy a fénycsík szélessége ne legyen nagyobb annál, melyet a felvételkor használtak. Mindegy, milyen módon készült a hangfénykép, mert a mozgó film pillanatról pillanatra más és más fénymennyiséget enged keresztül magán. Ez a változó fénymennyiség esik rá aztán egy fotoelektromos cellára, vagy ahogy általában nevezni szokták: fotocellára. A fotocella aszerint, hogy kevo sebb vagy nagyobb fényerősség érte-e kisebb vagy nagyobb elektromos áramot ad, tehát a hangnak megfelelő, állandóan változó elektromos áramot szolgáltat. Ez az így létrejött változó erősségű elektromos áram azonban igen gyenge, tehát még rádióerősítők segítségével fet kell erősíteni. A felerősített elektromos áramot vezetjük azután a hangszóróba, amelyből, ha mindent jól csináltunk, ugyanazt a hangot fogjuk hallani, mely a filmen lévő hangfényképet előidézte. Természetesen ehhez az is kell, hogy az alkalmazott hangszóró olyan legyen, hogy minden magasságú, erősségű és színezetű hangot torzítatlanul adjon vissza. A hangosfilm teljes ismeretéhez hozzátartozik még az is, hogy megismerjük azokat a nehézségeket, melyek a képnek és hangnak vetítésekor előállnak. Az első nehézség abban jelentkezik, hogy a hangot és a képet is külön filmszalagra fotografálják. A hangfelvételt is, a képet is másképpen kell kidolgozni. A két felvételt azonban a másoláskor egyesíthetik egyetlen filmszalagra. További nehézséget okoz az, hogy míg a kép vetítésénél a filmszalagnak szakaszosan megszakítva kell futnia, addig a hangfénykép vetítése csak egyenletesen mozgó filmszalaggal történhet. Szerencsére ezt a két ellentétes követelményt át lehet hidalni, vannak ugyanis a szakaszosan mozgatott filmszalag mozgásának pontjai, ahol a film mozgása egyenletes. A film a vetítőlencse felett és alatt ugyanis hurkot vet és ott a film egyenletesen mozog. A hang képét tehát, alul vagy felül, a huroknál kell elhelyezni, míg a kép vetítése továbbra is a lencsénél történik. A kép és a hozzátartozó hang így egymáshoz képest kb. 18 20 cm-rel eltolódik. " Kockás Gyula 242
