Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
és csak az áprilisi szelek fújják el róla. Ha a régi világ kisemmizte e népet és a kiverejtékezett adóból még csak egy köves útra sem tellett, mi azértis beküzdjük magunkat a pecércési „szittyákhoz“ (maguk nevezik így magukat). Kemény, szikár, szívós fajta. Alija keserű sorsát, szorgalmas és dolgos. Az állandó magányosságban való élés önállóságra, szorgalmas munkára és igénytelenségre neveli őket. A rossz földek népe mind ilyen a vásárhelyi határban. „Inkább elhasználódni, mint elrozsdásodni.“ így emlegeti errefelé a szólás. Február 25. A kocsi fedelét készítő lakatosokat elviszem Szegedre, egy kis tanulmányi sétára. Jó munkát végeztek, óráról-órára csinosodott kezük alatt a kocsi. Rászolgálnak erre a kirándulásra. Február 26. Belsőszőrhátra viszünk ki két tanárt a gazdaképzőből. Az állattenyésztés és a gyümölcsfa-gondozás időszerű kérdéseiről beszélnek majd. A kútasi út mégcsak megjárta, de a belsőszőrháti dűlő nagyon marasztaló. A jeep azonban nem sokat ad az ilyen sáros marasztalásra és máris megérkeztünk az olvasókörbe. Tizenegykor visszajövünk értetek — szólok vissza a két előadónak. Nem féltem sem őket, sem pedig a szőrhátiakat. Leszi egymással beszélnivalójuk éppen elég. Csak a városi ember türelmetlensége sokallja az ötórás szabadművelődési estét. Előadás, hozzászólás, vita, népdal és tánc: ez adja itt az ötórás együttlét műsorát. Hanem szépen összejöttek a kenyerepartiak is. Vannak vagy százötvenen. Emberek, asszonyok, leányok és legények is jócskán. A mezőgazdasági érdekképviseletről, a kartellről és a trösztről beszélget velük Szakmáry Sanyi. Én addig Csordás Nagy Dezsővel (biológus ugyan, de inkább a szépírók könyvei a barátai) és Komlósival a Rákosi Olvasókörbe megyek. Mire onnan visszaérünk, Sanyi már befejezte dolgát. Én még a politika ilyesféle fogalmairól beszélek a kenyerepartiaknak, mint reakció, liberalizmus, kapitalizmus, szocializmus stb. A demokrácia kis szótárát írjuk majd meg a hivatalban a parasztok számára és most ezzel az előadással, beszélgetéssel keresem az olvasó paraszt szempontját. Élénk érdéklődéssel tárgyalják végig velem e kérdéseket. Szíwel-lélekkel belevetik magukat a fogalmak fejtegetésébe. Február 27. Sóshalomról is van egy népfőiskolásunk, a kis Szilágyi Imre. Már annyira felgyújtotta az otthoniak érdeklődését, hogy a vásárhelyi népfőiskolások így meg amúgy, hogv milyen nagyszerű a népdalkórusuk, meg hogy Selmeci Miska és Darabos Lajos kanásztánca milyen szép ... A vége az lett, hogy délután 5 órakor robogunk ki Sóshalomra s az egész szabadművelődési estét a népfőiskolásokra bízom. Magam pedig fordulok vissza a városba. Este 7 órára Kutasra a Tornyai Társaság előadói karát visszük ki. Az atomrombolásról tart Koncz Péter vetítettképes előadást. Feszült az érdeklődés. Majd a népdalok hangja feloldja az atombomba okozta nyomasztó hangulatot. Február 28. A szegedi festők gyűjteményes kiállítására jöttem át 20 építő és földmunkással. Okos kérdéseikkel, hozzászólásaikkal szinte elfeledtetik, hogy kétkézi dolgozók; képzőművészeti műveltségükre minden középosztályba tartozó büszke lehetne. Március 1. Ma a népfőiskolásokkal vagyok itt a kiállításon. Este a Nemzeti Színház előadását nézzük meg. Március 2. A népfőiskola záróvizsgájára a kultúrautón a messzi határból is jönnek parasztok és munkások. Az ő elismerésük, kritikájuk fontos 237
