Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

A magyar emberek összesége, a magyar nép egészen 1945-ig a német római birodalom, majd jogutóda, a Habsburg monarchia, végül a német „Reich“ gyarmati népe volt. Kultúrája tehát nem itthoni gyökerekből sarjadt és nem is onnét táplálkozott. A magyar nyelv sem olyanná fejlődött, mint fejlődhetett és fejlődőit is volna, ha nem így áll a dolog. Tele van idegen elemmel. Fordítás-nyelv.

Még így is egyszerűbb az eset, mint amilyen a valóságban. Az is csak féligazság, hogy a magyar nép gyarmati nép volt s a magyar nyelv’ ennek megfelelőleg ilyen idegen elemmel telítődött fordításnyelv. A teljes igazság az, hogy a magyar nép sohasem nyugodott bele gyarmatosításába, hanem ellenállott. Nem élhetett önálló életet, de mindig akart azt élni és meg is próbált így élni. De persze nem engedték, tehát nem is tehette háborítatlanul. Nem gyarmat volt Magyarország, hanem örökös harctér. Kultúrája és nyelve is ilyen alakot öltött idők folyamán. Ami már most a magyar nyelvet illeti, az is ilyen felemás. Van népnyelvünk, az itthoni talajból önnön gyökereivel sarjadt és táplálkozik. Magas kultúránk azonban nem ezzel a nyelvvel él, mert magas kultúránk már gyarmati képződmény. Annak azonban egyrészt nincs is gyökere, másrészt otthon van a gyökere, nem nálunk.

Nem volna ez baj, hiszen például a bolgárok is elfelejtették régi nyelvüket, sőt Angliában a velsziek is s egy másik nyelven érintkeznek azóta egymással s közük gondolataikat az egyetemes emberiséggel. Az a baj, hogy mi erre. úgy látszik, nem vagyunk hajlamosak, mert nekünk csak a magunk módján jut eszünkbe valami érdemleges, olyan, amivel másoknak is szolgálhatunk. Példa erre zenei életünk. Addig, míg Bartók és Kodály népzenei kutatásai bele nem oltották magas kultúránk zenéjének szelíd vesszejét népzenénk vadhajtásának alanyába, tudomásul sem vették a többi népek', hogy nálunk zene, sőt zenekultúra van. Mióta ez megtörtént, meghallották, sőt hallgatják muzsikával közölhető mondanivalónkat, .azóta az egyetemes emberség közkincsévé lett az, ami ezen a téren „magyar.“

Nem tudok ennek más magyarázatát adni: a muzsikusok egyéni mondanivalója, úgy látszik, nem a maguk individuális egyéni tulajdonuk, teljes egésszé, mások számára is érthetővé lannak a rezonanciának a segítségével válik, amelyet az a kollektivum szolgáltathat, amelyben az egyén él. Az egyén tehát sikeresen csak saját kollektivumának formáival fejezheti úgy ki magát, hogy mondanivalóját az egyetemes emberség is megértheti és vállalhatja.

Magyar nyelv, magyar muzsika: a magyar kollektivum formavilága. A magyar nép felszabadulása politikai téren azt jelenti, hogy feladatunk a kollektivum minden egyes tagjához eljuttatnunk a függetlenséget, mert eddig elnyomva,

198