Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

NÉPDALOK, NÉPITÁNCOK, NÉPSZOKÁSOK, NYELVJÁRÁSOK

I.

1914 tavaszát Bécsben töltöttem. Diákoskodtam, németül tanultam, éltem világomat. Három kislány vidám kacagása tette derűssé különben elég egyhangú életemet, félig-meddig rokonlányok voltak, annak a fiatal orvosnak unokahugai anyai ágon, aki nekem viszont apai ágon volt édes unokatestvérem. Tegeződtünk is a kislányokkal, akik k.özül különben Anny hatodik gimnazista volt, Ili ötödik gimnazista, Gréti pedig gondtalan, még dedóba sem járó három esztendős földreszállott angyal. Magam harmadéve bölcsészkedtem már azidőtájt.

Éldegéltünk mint galamb a búzában, közben szinte észrevétlenül ránk köszöntött húsvét másodnapja. Meglocsolom őket, gondoltam, s annak rendje-módja szerint beállítottam a famíliához, elvégeztem feladatomat, vártam, milyen szép hímes tojást kapok érte. Hármat legalább is.

— Bist total verrückt, Schandor (egész megkergültél, Sándor), sikoltozott Anny megbotránkozva.

— Meschüge (bolond), bömbölte Ili tömören ugyan de annál vésztjóslóbban.

Gréti nem nyilatkozott, csak nevetett. Neki egyelőre tetszett ez a merőben új játék.

Igen, hát erre bizony nem számítottam. Náluk nem szokás húsvétkor locsolódni. Nem csinálnak hímes tojást sem. Úgy kellett számos bocsánatkérés és jámbor kimagyarázkodás közt elmesélnem, hogy az én szülőfalumban ilyenkor némelyik legény olyan komolyan veszi a dolgát, hogy belefekteti szíve választottját a vályúba s úgy húzza rá vederrel a jéghideg vizet, mint delelőkor a gulyakútból a szomjas jószágnak. Megértették, hogyne, nem volt semmi hiba attól fogva, de azért határozottan benne lógott a levegőben az az érzésféle aznap és közöttünk, hogy csak „kis hibával“ vagyok szakasztott olyan ember, mint ők.

Engem már akkorára humanistává neveltek egyetemi tanulmányaim, elnézően mosolyogtam rajtuk. Annyit azonban meg kellett jegyeznem és végérvényesen tudomásul kellett vennem az eset kapcsán, hogy, az" „egyetemes emberi“ fogalmi jegyeit valahogy úgy kell egyszer összeválogatnom: individuális természetűek közül ne legyen benne az, kinek milyen színű a haja vagy a szeme vagy a bőre, kollektív természetűek közül meg az ne legyen benne, ki milyen nyelven beszél, ki milyen szokások közt nőtt fel s több efféle.

Aznap — mai napig emlékszem rá — sokat forgolódtam

193