Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

(Nem közölhettük a darabot így, eredeti vers formájában leírva, kevés a helyünk erre. De a folyamatos sorokba írt szövegben is meghagytuk az eredeti verssorok nagy kezdőbetűit, így mindenki jól láthatja, hogy áll össze verssé a darab szövege.) A jámbus . —.— ritmusára nem jön ki ez a vers. De épen ez a szerencsénk, ezért könnyebb szépen, magyar dikcióval mondani, mint a símán perdülő modern jámbusokat. Ne magyarázó hangon mondjuk, vigyük bele a szövegnek természetesen adódó ritmusát, különösen az ilyen mérges sorokba:

Ebnek hívjuk mi / azt a végzetet;

Tiéd lehet, / de a mienk nem az.

Stroom beszéljen csak svábosan:

Igen, ez a nagy misztérium,

Mely megvált mindenféle régi /ómtól.

Még idegenesebb lesz Stroom beszéde, ha a mássalhangzókat keményen ejti: naty, mekfált. Ha nem mond dupla mássalhangzókat: szelemetysék, it. Ha az r-ret raccsolja: achgumentummal, áposztecbiochi. Ha az a és e hangot á-nak és é-nek mondja, csak egy kicsit rövidebben: „áblt fátyok mék kisé é hélyén.“ így aztán már-már tökéletes lesz a beszéde.

A többiek viszont mind szépen beszéljenek magyarul, rendesen használt kiejtésük szerint. Szegeden őzzenék, Hajdúságban .ízzenek, stb. Nagyon kínos, mikor falusi műkedvelők paraszt tárgyú színdarabot játszanak, de urasan mondják, mert írásból tanulták a szöveget. Még azt is meg lehetne csinálni, hogy átírja valaki a szereplők példányát az ottani svábos beszédre. Mert egyébként az írás uras beszédet jelent és régi iskolai emlékeket idéz, amikor üldözték a nyelvjárási sajátságokat.

A darabban sok a fejtegetés és kevés a megjátszanivaló. Ezért minden szereplő, ahogy kedve tartja, mozogjon, mutogasson, ágáljon a színpadon. Mikor nem ő beszél, akkor is tegyen-vegyen. A rendező ne diktátorkodjon, mint ahogy már az első számban írtuk.

Díszletet nem olyan ördögi mesterség ám csinálni. A közönség is biztosan unja már, hogy mindig ugyanazokat a kulisszákat látja. Ha van kész kulisszakeret, fessük át, vagy rajzszegeljünk rá csomagolópapírt, arra fessünk. Közönséges porfestéket használjunk, egy kis enyvvel. Nagy vonásokkal, lendületesen, élénk színekkel fessük a díszletet. A ház' oldalát, ablakát, ajtaját ne méricskéljük pontos derékszögekbe, jobb ha görbe, ferde egy kicsit. Nem egy valódi házat akarunk a színpadon utánozni, hanem olyat, kicsit mesebelit, amellyel ilyen bolond história megtörténhetik. Ha nincsenek kulisszák, csak dobogón vagy épen padlón játszanak, akkor lécből megcsinálhatjuk a háznak a vázát akkorára, hogy ajtaján be lehessen menni, ablakán be lehessen mászni, s odaállítjuk kicsit ferdén oldalra, mellé majdnem középre a kutyaólat. Lehet persze másképen is csinálni, ami anyaghoz a rendezők hozzájutnak, aszerint alakíthatnak maguknak díszletet.

Ami a népek ruháit illeti, vagy legpompásabb népviseletébe öltöztessük mindegyiket, vagy a magyar gazdával együtt á szegénység uniformisába. Stroom gigerlisen öltözködjön, például: frakkba, szűk sárga pantallóba, cúgos cipőbe. Lehet neki fehér keztyűje, monoklija, púderes parókája, hitler-bajusza, vagy ahogy tetszik. A svábbogarakat lesz nehéz felöltöztetni. Csinálhatunk nekik bogár álarcot, nagy csápokkal, de különben civilruhában, pantallóban legyenek. Képzelhetjük őket beamtereknek, Bachkorszakbeli hivatalnokoknak vagy akár SS katonáknak is. Ha embernek öltöznek, a mozgásuk akkor is bogárszerű legyen, emelgessék potrohúkat és kabátjuk szárnyát libegtessék. Legyen belőlük legalább hat, de ha hely és ember van, egytucat is lehet.

Ha két jólnevelt komondor hajlandó behúzni Stroom fogatát, az lesz a legjobb. De ha erre nem akad „vállalkozó“, kutyákat is öltöztetni kell. Két gyereket öltöztessünk fel subadarabokba.

A záróének dallamát magunk rögtönöztük, csak mutatóba, hogy ilyenfélének kell lennie. S vontatottan, komyikálva szóljon.

192