Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

3. A decentralizációnak részben oka, részben következménye Hollandia “provinciális” és polgári jellege. Huizinga, a világhírű holland történész és kultúrfilozófus “Nederland’s geestesmerk” (“A holland szellemiség jegyei”) c. tanulmányában (1934) népe jellemét kutatva, első helyen éppen a polgári szellemet és erényeket említi, mellyel szerinte a hollandok sok más, szép és kevésbbé szép, tulajdonsága magyarázható. Ha meggondoljuk, hogy az európai polgárság a városok szabad kereskedő és iparos elemének kifejlődéseként állott elő, megértjük, hogy ez a tipikusan polgári társadalom egy kereskedőtársadalom volt s az ma is. Itt kell megjegyeznünk, hogy ez a polgári és voltaképen tehát városi szellem nem csak a városok és bizonyos körök előjoga, hanem átfogja az ország minden részét. A falú és a város közötti ellentét csekély és a különböző osztályok, néprétegek közötti feszültség ritkán robban ki oly élesen, mint másutt.

4. Bár Hollandia csak 1814-től kezdve királyság, az Orániai ház már a spanyol háborúk óta központi szerepet játszott a holland politikai életben. E ház tagja volt a “stadhouder”, a respublika katonai főparancsnoka, ki egyúttal hivatva volt a provinciák és egyéb csoportok közötti ellentéteket elsimítani. Orániai Vilmost (1530-1584) nemcsak azért tisztelik a hollandok ma is mint nemzeti hősüket, mert ő szabadságharcuk vezére s szabadságuk szimbóluma, hanem azért is, mert egyben a türelem, a vallásszabadság bajnoka volt. Alig van ország, ahol a királyi család mindmáig olyan népszerű lenne, mint Hollandiában. Ugyanakkor azonban e nép igazságszeretetére vall, hogy az idők folyamán a történetírás az Orániai ház legádázabb ellenfeleit is rehabilitálta, még az iskolás történelemkönyvekben is.

E rövid történeti áttekintés után térjünk reá azokra a tényezőkre melyek Hollandia társadalmi alkatát nemcsak befolyásolták vagy befolyásolják, hanem ma is majdnem teljes mértékben szabályozzák. Már említettük, hogy Hollandia az egyházak és egyesületek országa: minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy olyannyira az, hogy társadalma jóval inkább — főleg világnézeti alapon alakult — csoportokból, mint, mondjuk, marxista értelemben vett osztályokból tevődik össze. A holland politikai és társadalmi élet világnézeti berendezettségű, a politika és a vallás gyakran elválaszthatatlan fogalmak. Ez magyarázza meg e csoportok rendkívüli jelentőségét és befolyását.

Hollandia két legnagyobb egyháza a Holland Református és a Római Katholikus Egyház. A politikai-társadalmi életben komoly szerepet játszik még a szigorú református egyház. Ezek megemlítésével nem kívánjuk a többi — igen számos — egyház szerepét csökkenteni, de csak a legjellemzőbbeket említjük, melyekkel a továbbiakban is találkozni fogunk. Az utóbbi időben növekszik az egyházonkívüliek száma is. Ennek dacára sincs ország, ahol a theológiai viták az egész társadalmi életre olyan kihatással volnának, még nem-hívő körökben is.

Az orthodox protestántizmus évszázados igazi ellenfele nem annyira a sokáig mellőzött, csak megtűrt de félreszorított katholicizmus, hanem a kezdetben szabadelvű keresztyén, később mindinkább agnosztikus és atheista humánizmus volt. Hollandiában a humánizmusba még nem-keresztyén formáiban is vegyül valami vallásos vonás, s ez többek között megnyilvánul vezetőik ideológiai iskolázottságában és felelősségérzetében minden vallási

A HOLLAND TÁRSADALOM ARCA

— 95 —