Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
MAKS.'WAN n ú c s r Hálj a Kötettel, asszony, hálj az éjszakával, leg mélyebb ölelés ünk az állmot kiölte, kegyetlen és sötét a vér és a vágy, hálj a sötéttel, asszony, hálj az éjszakával. MAUSMAX AMSTEEDAM A hold veszélyt fest a vízre. Minden este, éjfél után végigcsoszogok a ferde égbolt mellett, visszhangnélküli, elvesző léptekkel, felfelé, az elképedt tér csigalépcsőjén. A KOLAXI) HOLST A VA X 1) 0 E A rangúkat, istenüket mérlegelik és elvetik könnyebb, röpke sorsomat mert én az ö országukban üres kézzel, üres szemmel jártam, hordtam életemet, vakon — mert ezt így akarták a szél és a csillagok. — 79 —
/
