Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
KÖNYVSZEMLE CORVINA a Korvin Mátyás Olasz-Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Egyesület félévi olasznyelvű kiadványa A kűlíöldi magyarság egyetlen idegennyelvű tudományos, kultúrális folyóirata Szerkesztőség: Prof. László Pálinkás, Firenze, Piazza S. Marco, 4, Italy Kiadóhivatal: Valmartina Editoré, Firenze, Via Mannelli, 85, Italy Évi előfizetés Olaszországban 2,500 líra, külföldön 5 dollár. Az egyesület tagjai az évi tagdíj ellenében díjtalanul kapják a folyóiratot. — Évi tagdíj Olaszországban 2,000 líra, külföldön 4 dollár. Támogassa a Corvinát, lépjen be az Egyesületbe, fizessen elő a Corvinára olaszul értő külföldi ismerősei számára vagy rendeltesse meg azzal a könyvtárral, ahová jár, mert a Corvina az egyedüli komoly tudományos híd az emigrációba szakadt magyar kultúra és a szabad világ között. Csak úgy érhetjük el nemzeti céljainkat, ha problémáinkat és értékeinket idegen nyelven visszük a világ elé. Ezen a téren pedig a Corvina tartalma és kiállítása bármelyik nagy nyugati folyóirattal felveszi a versenyt és a magyar kultúra töretlenségéről tesz tanúságot. Nem az a fontos, hogy olaszul jól tudjon, hanem az, hogy átérezze, milyen rendkívüli jelentősége van a szabad földön megjelenő első idegennyelvű magyar kultúrális folyóiratnak. Támogassa a Corvinát, mert ezzel a magyar ügyet támogatja a külföld felé! A legtöbb kérdőjelet azonban a 954-55-ös hadjáratok leírásához teszi a forrásokkal ismerős olvasó. Ezek szerint Boleszló cseh herceg 950-ben végleg meghódolt Ottó királynak és Augsburgnál is a németek oldalán harcoltak vitézei. Honnan veszi a szerző, hogy 954-ben ismét fellázadt és 4,000 csehet adott Bulcsu hadjáratához? Nem találjuk nyomát a forrásokban a különféle “frank”, “lotharingiai” stb. haderők megsemmisítésének sem. Azt ellenben megírták, hogy Ottó serege elől 954-ben a magyarok kitértek és általában, a kalandozások későbbi évtizedei ép a döntő ütközetek előli kitérések, a veszélyes helyzetekből való kisiklások művészeinek mutatják a magyarokat. Ez érthető is, hiszen nem hódítani és megszállni jöttek. Az ünnepélyes wormsi fogadtatás 954 március 19-én nem “a lotharingiai haderő megsemmisítése után” visszatérő magyaroknak szólt, hanem a Rajnán átkelőknek, akik innen mentek tovább a Brúnó kölni érsek, Nagy Ottó testvére kormányzása alatt álló területek elpusztítására. Mitsem tudnak a részletes egykorú leírások arról sem, — 55 —
