Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

A második mozzanat szabatos kifejezéséhez René Grousset hasonlatára kell ismét emlékeztetnem: a világtörténelemben a pusztai népek és a letelepült kultúrnépek úgy álltak egymással szemben, mint a modern korban a proletárok és kapitalisták. A Dunamedencében azonban nem ez volt az eset. A hunok nyugaton és délnyugaton találtak ugyan még római magaskultúrát, a nagy találkozás és mérkőzés a két világ között azonban nem itt folyt le. A Duna-Tisza táján a lovasnomád nem érezte magát proletárnak, hanem úrnak és a valóságban is fölényben volt, nemcsak fegyverével, hanem többnyire szellemével is. Egy széttöredezett és benső feszültségekkel telt világba ő hozott egységet és felsőbb rendet.

A magyaroknak sikerült ezeket a mozzanatokat, azt is mondhatnánk: sajátságokat, a nyugati magaskultúra szolgálatába állítani. Ezáltal teremtették meg a szintézist, amelyet “az eurázsiai szintézisének neveztek el. Talán egész történelmüknek ez az értelme és egyúttal titka mostmár ezeréves fennmaradásuknak a Dunamedencében.

Témámat természetesen távolról sem merítettem ki. A szakembereknek alig mondhattam lényegesen újat. Akik azonban nem történészek, remélem, mégis kaptak egy általános képet és megértették, hogy a lovasnomádok “viharai” nem értelmetlen, embertelen és ezért érthetetlen elemi csapások voltak, hanem óriási fontosságú történelmi események, amelyeket megérthetünk és meg is kell értenünk. Mert a múlt megértése segít minket a jelen és egymás megértésében is.

irodalom: Helyszűke miatt meg kell elégednünk pár utalással. A legfontosabb és általánosan ismert szerzők közül a szövegben névszerint említettük és idéztük Alföldi Andrást, Franz Altheim-et, René Grousset-t, George Vernadsky-t. Egészen új és ép ezért kevésbbé ismert munkák, amelyek a szövegben közvetlenül fel vannak használva: A. Gallus, The Horse-riding Nomads in Human Development, An Essay in Human Destiny, Anales de História Antigua y Medieval (Buenos Aires) 1953; H. Preidel, Awaren und Slawen. Südost-Forschungen 11 (1952). A lovasnomád népek gondolatvilágáról 1. M. de Ferdinandy, En ego malleus orbis. Anales etc. 1951-52. és U. a., Clariores genere... U. o. 1953, gazdag irodalommal, ahol az itt említett példák részletesebb tárgyalása is megtalálható. A Fettich Nándor tervezte lelettérképet 1. a Németh Gyulától szerkesztett “Attila hunjai” c. kötetben (Budapest, 1940.), amely Fettiché mellett Ligeti Lajos, Németh Gyula, Váczy Péter és mások igen fontos tanulmányait is tartalmazza. Fontos kiegészítéseket nyújt Gy. László, The Significance of the Hun Golden Bow. Acta Archaelogica Academiae Scientiarum Hungaricae I (1951). Fasc. 1-2. Az avar leletek elterjedésének térképét P. Reinecke közölte “Die archaeologische Hinterlassenschaft der Awaren” c. cikkében (Germania 12 (1928)). Az avarokra vonatkozó legújabb kutatások eredményeit próbálta összefoglalni A. Kollautz, Die Awaren. Schlichtung einer Nomadenherrschaft. Saeculum 5 (1954). A rendkívül gazdag bibliográfiából hiányzik azonban Alföldi András alapvető munkája: “Untergang der Römerherrschaft in Pannonien” I-H. Berlin 1925-1926. A magyarok korai történetére még mindig a Ligeti Lajos összeállította “A magyarság őstörténete”, (Budapest, 1943), a leghasználhatóbb, benne elsősorban Deér Jó-'

BOGY AY: A lovasnomád népek

— 27 —