Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
Egy elvesztett csata Hónapok óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, de az emigrációs sajtót is az a földrengés, amely a magyar irodalmi életet megrázkódtatta. A novemberi pártvezetőségi határozat, amely az Irodalmi Újság december 10,-i számában jelent meg, megbélyegezte addig megbízható kommunistának ismert és így ünnepelt pártírók magatartását, tevékenységét és elítélte szabad írói törekvéseiket. A határozat néhány pontja érdekesen világít rá a drákói eljárás hátterére. “Jelenleg a jobboldali opportunizmus legveszélyesebb, legnyíltabb és legszervezettebb formában az irodalmi élet területén mutatkozik. Egyes párttag írók frakciós csoportosulást szerveztek polgári-kispolgári nézetek politikai és irodalmi propagálására és a Központi Vezetőség márciusi határozata elleni harcra. A Központi Vezetőség a leghatározottabban elítéli ezt a párt politikájával és szervezeti szabályzatával ellentétes jobboldali csoportosulást. “A párt megfelelő szervei vizsgálják meg azoknak az íróknak az ügyét, akik szembehelyezkedtek a Központi Vezetőség márciusi határozatával és ellenzéki csoportosulást próbáltak szervezni a párton belül. “Egyes írók — köztük párttagok is — megfeledkeztek népünk írói szolgálatáról és a letűnő osztályok és a legelmaradottabb rétegek szószólóivá váltak . . . Akadtak írók (Déry Tibor, Zelk Zoltán, Aczél Tamás és mások), akik elutasították vagy csak színleg tették magukévá a Központi Vezetőség márciusi határozatát . . . “Az írószövetség november lO.-i taggyűlését egyes írók a párt és népi demokrácia elleni támadásra használták fel. A munkásosztály és a dolgozó parasztság helyzetéről és életszínvonaláról terjesztett burzsoá rágalmakat szajkózták. Erkölcsi nyomással és fenyegetésekkel terrorizálni próbálták azokat a kommunista írókat, akik visszautasították a pártellenes támadásokat. “Mindezt súlyosabbá tette az akció szervezett jellege. Az írószövetség elnökségének egyes tagjai, akiket a párt delegált erre a posztra, a pártfegyelem elemi követelményeinek megsértésével, tűntető módon lemondtak elnökségi tagságukról. Déry, Zelk és társaik memorandumot készítettek és tiltakozást szerveztek a Központi Vezetőség olyan politikai és kultúrpolitikai intézkedései ellen, amelyeket a márciusi határozat végrehajtása során tett. Ez a memorandum támadás a párt- és állami vezetés ellen. Kétségbevonja a Központi Vezetőségnek azt a jogát, hogy saját központi lapja szerkesztőségéből eltávolíthasson jobboldali opportunistákat, hogy megakadályozza az irodalmi folyóiratokban párt- és népellenes írások nyilvánosságra hozását, hogy leválthassa a párt politikája ellen dolgozó szerkesztőket, stb. Ez a memorandum valójában pártellenes platform.” A nyugati olvasó meglepetten látja ezt a pánikot a kommunista párt berkeiben. Mi kifogásuk lehet évek óta dédelgetett és agyonreklámozott íróikkal? Hiszen azok az idők során mindent elkövettek, hogy teljesen kiszolgálják a párt mindenható parancsolóit. Még jól emlékszünk a Sztálin 19 — VASFÜGGÖNY
