Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

Ezt az igényt részben kielégíti, legalább is, ami a verses költészet vázlatos ismertetését illeti, a Kunz F. Egon szerkesztette “Hungarian Poetry” című verses antológia, amelyet az ausztráliai Pannonia-kiadó jelentetett meg (Sydney, 1955). Ez a kiadvány fontos és időszerű feladatot old meg. Utóbbi időben egyre égetőbb szüksége mutatkozott egy nem túlságosan nagyszabású, de mégis megközelítően teljes és az átlag olvasó számára elegendő tájékoztatást nyújtó angolnyelvű magyar verseskötet kiadásának, amelyben a legszükségesebb történeti anyag mellett az érdeklődő megfelelő tájékoztatást kap a modern magyar líra kiemelkedő képviselőiről is.

Azt kell mondanunk, hogy a kiadók elég szerencsésen határozták meg a szükséges és elengedhetetlen anyagot mind mennyiségi, mind pedig tárgyi szempontból. Az az elvük pedig, hogy a már eddig lefordított anyagot, illetve az eddigi fordításokat is nagy mértékben beledolgozták a kötetbe, az eddig végzett munka jó hatást keltő megbecsülésén kívül azoknak az egymástól különböző, de összességükben igen szerencsés, sokszínű, változatos hangulatú fordításoknak a továbbadását is biztosította, amelyek mintegy száz esztendő folyamán Sir John Bowring, C. H. Wright, William N. Loew és mások, legutóbb pedig különösképen a kanadai Watson Kirkconnell professzor és az Eötvös-kollégium volt lektora, René Bonnerjea munkássága nyomán támadtak.

Kunz F. Egon saját fordításaiból is számosat közzétett ebben a kötetben, s a régi, itt-ott elavult fordításokat is több helyen szerencsés kézzel igazította ki. Bevezető tanulmánya, amelyben az angol vagy amerikai kultúrájú, és így a magyar történeti vagy szellemi múlt tekintetében legnagyobb részt teljesen járatlan olvasó alapvető tájékoztatását kellett elvállalnia, találó és a nyugati olvasó eszejárásával egyező gondolati formákban vezet végig a magyar múlt és költészete bonyolult és gyakran ellentmondásokkal teli kapcsolatain. Erénye, hogy kerüli a magyar történelemmel kapcsolatos, ellentéteket ébresztő részletek felsorolását, bár ez több esetben odáig megy, hogy érzésünk szerint kevesebbet mond, mint amennyit feltétlenül kellene. Viszont mindenki, aki ma a szabad földön élő magyarság soraiban kiadással próbálkozik, sokféle és igen erős nyomás alatt van, számolnia kell egyoldalú, elfogult csoportok ellenakcióval s ha önzetlen kulturális szolgálata eredményét jóelőre megsemmisíteni nem akarja, figyelembe kell vennie e sokféle, gyakran egészen beteges érzékenységet.

A tanulmány korszakbeosztása viszont túlságosan egyéni (Early Poets — Rejuvenation: Bornemisza Pétertől Csokonaiig; Transition: Kisfaludy Károly tói Szabolcska Mihály ig; The Great Metropolitan Age: Ady és az utána következők közül Reményik). Emiatt ez a kötet könnyen megzavarhatja azt az olvasót, aki továbbmenve rendszeres magyar irodalomtörténeti művekkel veti majd egybe ennek az antológiának az anyagát. Bár kétségtelen, hogy az általában magyar tekintetben teljesen járatlan olvasó első felvilágosítására célszerűbb néhány összevontabb, világosabb kategóriába foglalni még költészetünk fejlődését is.

Hiányolnunk kell azonban azt, hogy a ma élők közül senki sincs a kötetben, tehát hiányzik Áprily Lajos, Erdélyi József, Sinka István, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, stb., de a már el— 152 —