Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
munista propagandaanyaggal tömött könyvekre, amelyek nemcsak a magyar múlttal kapcsolatosan fogják félrenevelni, hanem könnyen egy új, kommunista réteget nevelhetnek a kommunista-ellenes emigráció értékes fiaiból. Ez nem alaptalan vagy beteges vízió, hanem a mai dinamikus világnézeti küzdelemben valóban a lehetőségek határain belül van. Más emigrációs csoportok állandóan fokozzák kiadói tevékenységüket még pedig egyre növekvő ütemben éppen a maradandó értékű szépirodalmi, művészeti alkotások, a tudományos és tankönyvkiadás területén, hogy minél szélesebb fronton legyenek képesek helytállni a kommunista világpropaganda hullámaival szemben. A magyar emigráció ama kevesek közé tartozik, amelyek valami szellemi igénytelenséggel és a nemtörődömségnek valami különös adományával vallhatják, hogy bár szemük láttára omlott össze hazájuk és nemzetük egész történelmi kultúrája, de őket semmi veszteség nem hozza ki a sodrukból és akár csak eddig, a jövőben sem fognak semmit sem tenni a gondjukra bízott emigráns csoportok szellemi, erkölcsi felemelése és egy alkotó, magasabbrendű jövő felé való irányítása terén. Annál nagyobbra kell értékelnünk, ha mostoha körülmények közt küzdő magyar szellemi emberek egyéni munkájának eredményeként olyan kiadványok megjelenéséről adhatunk jelentést, amelyek a magyarság szellemi hagyományainak megtartására irányulnak. Különösen az összefoglaló antológiák, történeti művek és tankönyvek azok, amelyek a legtöbbet tehetik a magyar tömegek magukkal hozott műveltségének megtartásában. E kiadványok sorában az 1953-ban megjelent, Cs. Szabó László szerkesztette “Magyar versek Aranytól napjainkig” volt az első; a tankönyv-kiadást pedig a clevelandi Kossuth Kiadó, a Szász Béla vezetése alatt működő emigráns kiadócég vette gondjaiba. De mindkét vonalon nehézségeket tapasztalunk, s félő, hogy a szépen indult kezdemény elakad. A hivatalosak gondja lehetne e vállalkozások továbbsegítése, előrelendítése. Most három olyan antológiának a kiadásáról tehetünk jelentést, amelyek elsősorban egyéni teljesítmény eredményei, s vagy a magyarság vagy pedig a magyar kultúra iránt érdeklődő külföldi olvasó számára végeznek fontos szolgálatot. A washingtoni Occidental Press kiadásában megjelent, de még Argentínában nyomott “Tizenhárom magyar remekmű” c. novelláskötet kiadása Csicseri-Rónay István odaadásának köszönhető. Nem könnyű emigrációban igényes, színvonalas olvasmánynak közönséget keresni, ezért minden ilyen vállalkozás már önmagában tiszteletreméltó. De amint a Cs. Szabó László válogatásában megjelent verses antológia is, ez is nélkülözhetetlen olvasmánya lesz nemcsak az irodalomkedvelőnek, hanem az emigrációban élő magyar család minden egyes tagjának is. A legjobb magyar elbeszélők közül tizenhárom kapott helyet a kötetben. Jókai Mór “Húsz év múlva” című elbeszélése egy gyermekkori élmény remek írói feldolgozását adja. Mikszáth Kálmán minden magyar iskolásgyermek kedvelt olvasmányává vált novellája, a “Bede Anna tartozása” a magyar iskolai nevelés nélkülözhetetlen anyaga volt. Móra Ferenc a magyar szabadságharc korából származó, kedves történeti anekdotát dolgoz fel “A csókái csatá”-ban. Herczegh Ferenc elbeszélése, “A nagyságos úr ingei” az író enyhe társadalmi kritikát tartalmazó írásai KÖNYVSZEMLE 149 —
