Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Habovstiak Anton cikkének lefordításával Szőke István 48 adott részletekbe is elvezető tájékoztatót. Kár, hogy Imre Samu megkezdett Felsőőr-i (Nyugatmagyarország, Ausztriához csatolva) és Deákné Bartha Katalin szerémségi (Jugoszlávia) gyűjtését a politikai viszonyok félbeszakították. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő nyelvatlasz-gyűjtések mellett jelentős szerep jut az egyes vidékek tájnyelvi sajátságait feldolgozó tájnyelvi (régionális) atlaszoknak. Ezeken keresztül a nyelvföldrajzi módszer sajátos, mélyebb részleteket megvilágító szerepet kap. E részletek gyakran ismeretlen és bonyolult összefüggésekre vetnek fényt és nagy hasznára vannak az egész nyelvtudományi gondolkodás újjáformálásának. Magyarországon az első ilyen régionális atlaszokat az általános gyűjtés előkészítéseként Bakó Elemér, Héjjas Zoltán, Kálmán Béla, Kovács István, Lőrincze Lajos, Szabó Dénes, Varga Lajos és Végh József készítette még 1942-ben, Bárczi Géza vezetése alatt.49 Az ebből a gyűjtésből összeválasztott mintegy 130 lapot (hozzáadva Szabó T. Attila, Gálffy Mózes és Márton Gyula 12 kalotaszegi térképét), színes nyomásban Bárczi Géza és Szabó Dénes jelentette meg 1947-ben.so Szabó T. Attila vezetésével, mint említettük, már előbb megjelent az erdélyi csoport atlaszgyűjtése.51 Csángó atlaszuk befejezés előtt áll.52 Előrehaladott állapotban van Temesi Mihály ormánysági atlaszgyűjtése.S3 Viszont teljesen kész és kiadásra vár Végh József őrségi és hetési nyelvatlasza.54 A magyar élőnyelvet kutató vállalkozások közül szerintünk, amint már említettük, legfontosabb hely illetné meg a teljes magyar népnyelvi szókincset felölelő Magyar Népnyelvi Szótárat. Ez nem valami tájszógyűjtögető, kuriózumokra vadászó vállalkozás, hanem a magyar népnyelv igazi nagy enciklopédiája. Ebben az irányban haladt a debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet kutatómunkája, amelyben Csűry Bálint nyomán minden más feladat (nyelvföldrajzi, fonetikai, tájnyelvtani, stb.) inkább e fő feladat elvégzése után lesz időszerű.55 Bárczi Géza ezzel ellentétes elvi állásfoglalása a háború után zavartalanul érvényesült és megakasztotta a munka ilyen irányú tovább haladását. De reméljük, eljön az idő, 46 47 48 49 50 51 52 * * 55 BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa 46. Mai szlovák nyelvészeti irodalom. Nyelvtudományi Közlemények, LIV., 305-312. 47. Tájékoztató a Cseh Tudományos Akadémia prágai Cseh Nyelvi Intézetében folyó munkálatokról. Magyar Nyelv, XLVL, 37-45. 48. A Szlovák Nyelvatlasz munkálatai. Magyar Nyelv, L., 493-496. Továbbá egy névtelen szerző: “A készülő szlovák nyelvatlaszról”. Magyar Nyelvőr, LXXIV., 165-166. 49. Bárczi Géza: A Magyar Nyelvatlasz munkamódszere. Bp., 1955., 22. 1. 50. Mutatvány a Magyar Nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Szerk. Bárczi Géza. Technikai szerk. Szabó Dénes, Bp., 1947. 51. Huszonöt lap a “Kolozsvár és vidéke nyelvi térképéiből. Kolozsvár, 1944. 52. Vö. Lőrincze Lajos: Beszámoló romániai útunkról. I. h. 53-54. Végh József: Mutatvány az őrségi és hetési nyelvatlaszból. Magyar Nyelv, LI. (1955.) 363-370. A közléshez tartozó mutatvány-térképlapok (összesen 9) a füzet végén, a 402. lap után találhatók. Végh József összesen 270 lapot készített az említett területről. 55. Csűry Bálint: A népnyelvi búvárlat módszere, Budapest, 1937. — 137 —
