Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

“pártos” értelemben való elvállalásával.3« Mód Aladár maga is tereli a nyelvészeket a pedagógusokkal és írókkal való összefogás felé, hogy erőfeszítésük “teljes eredménnyel” járjon. így torkollik bele tehát — a pártideológusok és szervezők elképzelése szerint — a nyelvészek szakmunkája végső fokon a párt ideológiai nevelésének rendszerébe.

BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa

Eddigi eredmények

Ha végigtekintünk az ötéves nyelvtudományi terv eddigi eredményein, a “mai magyar nyelv és szinkron rétegeződésének” vizsgálata során a legjelentősebb eredményt a Magyar Nyelvatlasz anyagának majdnem teljes összegyűjtésével érték el.39

Nem akarunk e téren részletekbe menő elemzésbe bocsátkozni, azonban kétségtelen, hogy a magyar nyelvatlaszmunkálatok megvalósítása és a befejezés felé történő céltudatos irányítása Bárczi Géza érdeme. Az

eredetileg 500 kutatópontra tervezett gyűjtést ugyan össze kellett vonni: így a nyelvtani térképek számát 500 helyett 330-ban, a szóföldrajziakét

200 helyett 165-ben állapították meg. A nagy munka során kb. 800 szóföldrajzi és kb. 600 nyelvtani kérdést kell tisztázniuk a kutatóknak. Idáig 199 nyelvtani és 116 szóföldrajzi ideiglenes (munka) térkép készült el, és 1953. december 31.-ig 182 község nyelvtani és 116 község szóföldrajzi

anyagának kicédulázása történt meg. Fontos eredmény, hogy kb. 66 községből mintegy 850 hanglemezt is felvettek, s a gyűjtők kiképzésében alkalmazzák az újabb hangszalag-felvevő eszközöket. Kár, hogy, amint már említettem, a hangképzést tisztázó fiziológiai (röntgen, ajakfilmfelvételek, stb.) vizsgálatok hiánya súlyos feljegyzési zavarokhoz és így időveszteséghez vezet, de úgy látszik, ilyen igény kielégítése nem tartozik az adott

lehetőségek közé. Még így is hibáztatnunk kell azonban az illetékeseket, hogy ezt a szempontot teljesen agyonhallgatják.

Fontos részlet az is, hogy sikerült újból felvenni a kapcsolatot az

ismét Romániához csatolt magyar népnyelvkutatókkal, akiknek élén Szabó

T. Attila, Márton Gyula és Gálffy Mózes áll.40 Az erdélyi nyelvatlasz- 38 39 40

38. L. Mód Aladár “Az anyanyelvi oktatás és a magyar nyelvtudomány néhány kérdéséről.” (Társadalmi Szemle, 1953. jan., 51-71 1.)

39. L. a Bárczi Géza szerkesztésében megjelent “A Magyar Nyelvatlasz munkamódszere” című tanulmánygyűjteményt. (Bp., Akad. Kiadó,

1955., 322. 1.) Az egyes tanulmányokat Bárczi Géza (A magyar nyelvatlaszkutatás története, 11-44. 1.) Deme László (A kérdőfüzetek anyagának összeállítása, 45-80. 1. és A közös lemezhallgatások, 211-220. 1.), Kázmér Miklós (A Magyar Nyelvatlasz hálózata és a kutatópontok kiválasztása, 81-92. 1.), Kálmán Béla (A hangjelölés, 93-112. 1.), Lőrincze Lajos (A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere, 113-186. 1.), Imre Samu (A gyűjtött anyag nyilvántartása és az adatok térképre írása; 187-210. 1.) és Hegedűs Lajos (Eszközfonetika a Nyelvatlasz szolgálalában, 221-319. 1.) írták.

40. Benkő Loránd és Lőrincze Lajos 1952. decemberében két hetet töltött Romániában a magyar nyelvészek képviseletében. L. erről Lőrincze Lajos: Beszámoló romániai úunkról. Magyar Nyelv, XLIX. (1953. október) 1-2. sz.: 220-229. Benkő és Lőrincze nemcsak a romániai munkálatok irányítójával, Petrovici Emil akadémikussal és a magyar gyűjtőkkel tudott tárgyalni, hanem közös kiszálláson is résztvett Erdélyben és Moldvában is.

— 135 —