Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
A “mosolyháború” fejleményei Az elmúlt hónapok világpolitikai eseményeit a hidegháború “mosolyháborúvá” való fokozottabb átváltozása jellemezte. A szabad világ béketörekvései és a szovjet bizonyos gesztusai egyaránt arra vallanak, hogy mindkét oldal felismerte azt a fenyegető veszedelmet, amely nukleáris háború kitörése esetén az emberi civilizáció végét jelentené. Úgy tűnik, hogy akarva, nem akarva, a szembenlévő táborok kénytelenek a békés együttélést valamilyen formában megvalósítani. A különbség csak az, hogy a Szovjetúnió bevallottan nem adta fel világuralmi célkitűzéseit és még mindig hisz a kommunista világforradalom győzelmében. A huszadik pártkongresszus A Szovjetúnió és a rabállamok belső életében mélyreható változásokat hozott a szovjet kommunista párt februárban tartott kongresszusa. Olyan folyamatot indított el, amelynek a végső kimenetelére egyelőre legfeljebb csak következtetni lehet. A kongresszus kétségkívül legfontosabb eseménye Kruschev nagy beszéde volt, amely megindította a "desztalinizáció” néven ismert folyamatot. A desztalinizáció és a személyi kultusz vele járó elítélése a kommunizmus vezetőit világszerte a legkellemetlenebb helyzetbe hozta. Egymásután jött a hír vezető kommunisták leváltásáról, nemcsak a vasfüggöny mögött, de még a szabad világban is. A vasfüggöny mögött több országban, különösen Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában az “írók lázadása” egyre élesebben rávilágított a csatlós rezsimek súlyos belső problémáira. Moszkva kűlpoltikájában is fontos változások következtek be. A “mosoly-háború” a szovjet vezéreket angliai látogatásra vitte és Tito moszkvai látogatására vezetett. A Titó-ügy A második világháborús jugoszláv partizánvezér, akinek a kezéhez oly sok magyar vére is tapad, az első embernek bizonyult a történelemben, aki a Kreml uralmának sikeresen ellenszegült. A Kominformból 1948-ban történt kizárása óta Tito rendkívül ügyesen forgolódott mindaddig, amíg sikerült a szabad világból, főleg az Egyesült Államokból mintegy két és fél milliárd dollárnyi katonai és technikai segélyt kicsikarnia. Ennek a segélynek köszönheti, hogy ma Jugoszlávia rendelkezik egész Európa egyik legjobb hadseregével, az ország gazdasági élete valamelyest rendbejött és — ami legfontosabb — megőrizte függetlenségét. Sztálin halála után hamarosan megindult a közeledési folyamat Moszkva és Belgrád között. Tavaly tavasszal Bulganin és Kruschev jugoszláviai kanosszajárásra ment és Tito azóta majdnem félmilliárd dollárnyi támo— 128 — V I L A G F Ó R UM
