Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
megbízhatóságára gyanú nem vetül, addig a kommunizmus amerikai újjáéledése nem igen remélhető. Mert amíg lesznek szívós és kemény baltiak, lengyelek, magyarok, ukránok és más nemzetbeliek, akiknek nem imponál sem a Kruscsev, sem a Bulganin nagysága, sem a testi épségük biztosítására kirendelt és megmozgatott karhatalom, hanem minden egyes alkalommal megtalálják a módot a tiltakozásra a Nagy Tömeggyilkos hagyatéki örököseinek megjelenésekor, bármelyik nyugati ország hiszékenyeit akarják is félrevezetni hazug mosolyhadjáratuk során, addig nehéz kibújniuk a napra a kommunizmus jelenleg föld alá húzódó erőinek is. Ez az igazi célja annak a nagyarányú akciónak, amelyben most minden, Amerikában fellelhető nemzetiségi csoport érdekelve van. Tudnivaló, hogy itt minden nemzetiségi nyelven megjelenik legalább egy-két kommunista újság, a Daily Worker kis szellemi csatlósai, amelyek szolgai alázattal és hűséggel követik a kommunista vonal utóbb igen rapszódikus futását. Ezek a kommunista nemzetiségi lapok most teljes erővel rákapcsoltak a moszkvai csábítás reklámszövegeinek ismétlésére, sőt némelyek odáig mentek, amint az egy lengyel lap szerkesztőjének az esetében is történt, hogy az újság valóságos hazaszállítási propaganda-vállalkozássá egyszerűsödött. Hogy a szerkesztőt felháborodott antibolsevista emigránsok tették-e el láb alól, vagy a merényletnek más háttere van, még nem világos. A román emigráció köreiben egy orthodox püspök vállalta és folytatta a hazaesábítási akció irányítását. Az illetékes szenátusi bizottság előtt még a román királyi ház tagjai is szerepeltek tanúként az ügyben. A magyar emigráció több ismert vezetője is megjelent a szenátusi bizottság előtt és előadta a személyével vagy másokkal kapcsolatosan tapasztalt visszacsalogatási trükköket. Hasonló hírek jönnek a balti és a cseh emigráció köréből is, amelyekre hazulról írt mézeshangú levelekkel próbáltak hatni. Természetes, hogy a már évtizedek óta Amerikában vagy más országokban élő, régebbi bevándoroltakat a kommunista propagandának könnyebb félrevezetnie, mert nekik nincsenek olyan alapos tapasztalataik a kommunizmust illetőleg, mint azoknak, akik közvetlenül Sztálin harcikocsijainak árnyékából, a meggyalázott, legyilkolt és elhurcolt milliók jajszavára világosan emlékezve vagy attól is hajtva menekültek el hazájukból. így a kommunisták bizonyos valószínűséggel számoltak akkor, amikor e legújabb hazacsábítási propagandájuktól azt is remélték, hogy ezzel a régi és az újabb bevándorlók közé ékeket tudnak verni, köztük zavart, meghasonlást tudnak okozni és ezzel ismét egy új propagandagyőzelmet arathatnak. A helyzet e téren általában kedvező a számukra. Megoszlás, egyenetlenség, kölcsönös gyanúsítások és bizalmatlanságok valósággal kihívják a kommunista propagandisták ambícióit, hogy e téren minél nagyobb erővel dolgozzanak. Moszkva tehát nem számított balgán akkor, amikor az erkölcsileg erősebb, de számban gyengébb újabb bevándorlókat akarja a gyanúba keverni megbízhatóságukat illetőleg, mert ebben a munkában feltétlenül számíthat könnyen megtéveszthető és beugratható korábbi bevándoroltak együttműködésére is. Ha tömeggyilkosokkal és professzionalista felforgatókkal kapcsolatban lehet emberi tragédiáról, a szónak még egy tágabb értelmében is, beszélni, akkor Moszkva taktikusainak és talán különösen a rabszolga-államok VASFÜGGÖNY: A legújabb kommunista fogás — 101 —
