Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2-3. szám

REMÉNYI JÓZSEF

Üj amerikai esztétikai és irodalomtörténeti művek

Az Amerikai Egyesült Államokról kialakult külföldi vélemény meglehetősen zavaros. A legjellegzetesebb talán az, amely szerint a “yankee” amerikait (ez egyébként bizonytalan fogalom) hajlama a pénzhez s géphez vonja s hogy szórakozásaiban gyerekes sajátosságokat árul el. Az efajta általánosítás megkönnyíti az ítéletet, de nincs értékelméleti alapja. Minden kultúrának rutinja a legészrevehetőbb. Ám annyi a kivétel, hogy az általánosítás egyenetlen következtetésre vezet. Carl Frederick Wittke, az amerikai történész szerint “Amerika egy soha be nem fejezett folyamat.” Efczel kétségtelenül azt akarta mondani, hogy a világosság filozófiája itt is legyőzni próbálja a sötétséget s itt is az értelem, érzelem és képzelet felveszi a harcot az anyagiasság kísértéseivel.

E rövid ismertetésben néhány újabb amerikai könyvre utalok; könyvekre, amelyek esztétikai és irodalomtörténeti vonatkozásban nemcsak az amerikaiak figyelmére tarthatnak számot, hanem egyetemes érdeklődésre. A szellem komoly vagy játékos mivoltát a társadalom bizonyos rétege itt ép úgy megbecsüli, mint másutt; sőt| az a helyzet, hogy az írók azok szájaíze szerint is tudnak gondolkodni, érezni és írni, akiknek kultúrális érettségéhez nem fér kétség. A csúfolódás és leckéztetés az amerikai irodalmi értékeket illtőleg elvesztette bázisát. A figyelemreméltó müvek egy része többé-kevésbbé szenvtelen tárgyilagossággal íródott, más művek pedig — a tárgyi hitelesség s értelmi tájékozódás ellenére —- a hangulat közvetlenségével. Hadd jegyezzem meg, hogy amíg megállapításaim csupán pár újabb könyvről szólnak, jóval több hasonló jelentőségű műről számolhatnék be, mint amennyire e cikk kerete alkalmat ad.

A múlt esztendők egyik legfontosabb esztétikai és filozófiai tárgyú munkájának Susanne K. Langer az írója. Feeling and Form, a Theory of Art developed from Philosophy in a New Key című nagyterjedelmű kötete az esztétikai és bölcseleti fogalmak tisztázására törekszik. Az a központi gondolata, hogy a műalkotás (főként zenei példákkal támasztja alá elméletét) nem a valóságra való utalás, hanem a valóság átérzése. Kihangsúlyozza, hogy nincs művészet jelképek nélkül s a jelképnek annyiban köze van a valósághoz, amennyiben logikus megegyezést teremt az emberi érzés s a művészileg megvalósított érzés között s persze a művészileg kifejezett érzés igazolja a vele kapcsolatos emberi érzés iránti érdeklődést. Azt írja, hogy a szimbólumok teremtik meg a valóság illúzióját olyan módon, hogy a forma lesz az az élményünk, amely a tények staffázsa nélkül a tények erejével s a tények feletti élmény varázsával hat. Művében elismert pszichológusok s esztétikai írók hatását észleljük, ámde nagyjában a mű eredeti esztétikai érzékre vall s különösen részleteiben Susanne K. Langer a művészetről való elképzelést összeegyezteti a megbízható észrevételekkel.

— 98 —