Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
ÚJ MAGYAR ÚT nagydíját s egy év múlva a szentév alkalmából rendezett vatikáni nemzetközi kiállításon négyen képviselik a magyar színeket. Később ugyancsak Rómában az I. R. 0. kiállításon hívja fel magára a külföldi szakértők figyelmét' s elnyeri az I. R. O. ösztöndíját Firenze-be. Két és fél évig dolgozik itt. Közelről ismeri meg a Sienna-i festőket, akik a legmélyebb nyomot hagyják benne. Simone Martini, Ambrozo Lorenzetti s a többiek a teljes elvonatkozottságot jelentik- számára, — a szellem győzelmét a fizikai lét felett. Megerősítik benne azt a hitet, hogy a fizikai valóság mellett létezik egy sokkal erősebb, sokkal magasabbrendű szellemi valóság, mely dominál. Ezt a domináns szellemi valóságot akarja megszólaltatni a fizikai jegyek minimumra való redukálása kapcsán a hűvös kékek, arany sárgák, lágy rózsaszínek és zöldek egymásba szőtt harmóniájával s bennük, mint zenei dallam jelentkezik az elvonatkoztatott realitás, a távoli absztrakt világ. Firenzében rendezett önálló kiállítása nagy sajtóvisszhangot kap, de ösztöndíja lejár. Útja Amerikába vezet s Kansas City ben telepszik meg. Csakhamar felfigyelnek rá s az egyetemtől kap nagyobb megrendelést, melynek jogi fakultása számára fest két hatalmas faliképet. Majd önálló kiállítást rendez az Art Instituteban, mely után megválasztják az ottani Artist Equity elnökének. Jelenleg Clevelandban él s ott próbálja gyarapítani nemcsak saját erkölcsi sikerei gazdag sorozatát, de fajtája hírnevét is, a magyar géniusz, a magyar alkotás nagyságát. Polóny is, minti minden nagy modern művész, ahhoz a romantikus, befelé forduló művésztípushoz tartozik, mely erkölcsi komolysággal és egyenességgel csak saját lelkiismerete szavát követi. Művészetének programmja “saját fájdalma” s nem tud, vagy talán nem is akar mások érzeldemének tolmácsolója lenni. Jóllehet, így lassabban fog érvényesülni, de alkotásai a múzeumok, képtárak és nemzetközi műgyűjtők falán előbbutóbb ki fogják érdemelni a méltó helyet. — 94 —
