Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
november 30-án megindult orosz támadást azonban egy mindenre elszánt, egységes nép és hadsereg várta. A három és félhónapos “téli háború” története ma már legendává vált és kivívta az egész világ csodálatát. Még az oroszokét is... Hitlerre ez a háború lélektanilag, az orosz erő felbecsülése szempontjából, — később katasztrofális következményekkel járt. A finneknek a győzelem sajnos csak erkölcsi eredményeket hozott. Azonban — ha a béke kemény is volt! rájuk nézve, — szabadságukat megtartották. A hadjárat alatt az egész nyugati világ, kivéve Németországot, segítette a finneket. Magyarországtól 5,000 önkéntest, aknavetőket, légvédelmi ágyúkat, lőszert stb. kaptak, amiért Mannerheim könyvében is köszönetét mond. Amerika 30 millió dollár kölcsönt s egy önkéntes finn zászlóaljat küldött. Ezenkívül közvetített a béketárgyalásoknál. Ez a béke azonban csak 15 hónapos fegyverszünetet jelenttett, mert az 1941. évi német-orosz háború újból besodorta őket a harcba. Mannerheim államférfiúi bölcsességének volt köszönhető, hogy nem ragadtatták el magukat kalandokba. Csupán az elvett finn területeket vették viszsza. Azonban így is, 1944. tavaszán az amerikai segítséggel talpra állított és a németeket visszaverő vörösök, a békét kérő finneket újból súlyosan meg akarták alázni. Megint el kellett utasítani az orosz követeléseket... Sztálin erre, — gondolván, hogy amíg seregeinek zöme a Baltikumban harcol, egy fordulóban a finneket is elintézi, — 30 friss hadosztállyal (köztük több gárda-seregtest), 2,000 harckocsival, többszáz repülőgéppel és többezer ágyúval újból megtámadta Finnországot. Ezekkel a csatákkal csak az első világháború isonzói csatáit lehetett összehasonlítani, olyan hevesek voltak. A harc 1944. junius 9-től július közepéig tartott, és a vörös hadseregnek most sem sikerült a finneket legyőznie... Az oroszok erre abbahagyták a harcot s elvitték a csapatokat, hogy a kurlandi német arcvonalat törjék össze velük. A finn hadsereg meg volt bár fogyva, hiszen csak halottakban 55,000 fő volt a vesztesége, de megtörve nem volt. Azok a diplomáciai csaták azonban, amelyek e harcok hátterében játszódtak le, jellemzőek voltak a nagyok diplomáciai erkölcsének alacsony nívójára. Különösen érdekesek a Hitlerrel való tárgyalások. Ezután már csak egy feladata volt a finn államvezetésnek: a háborúból becsülettel kikerülni. Jellemző, hogy ennek az ára most már lényegesen olcsóbb volt, mint lett volna a csata előtt... A finn nép szeretete és határtalan bizalma agg vezére iránt, megint Mannnerheim tábornagyot hívta el eme emberfeletti feladat megoldására. Ö egyben, mint államfő és fővezér, ezt a feladatát is megoldotta. Nemzetének függetlenségét és becsületét megőrizte. Békés fejlődését az adott lehetőségek között biztosította. Kivívta a legragyogóbb elismerést az egész világ részéről anélkül, hogy valaha is letért volna az egyenes útról... Méltán kötelezte ez a nagy ember örök hálára nemzetét és csodálatra az egész világot. Mannerheim tábornagy könyve sokkal több, mint emlékirat. Ez a könyv egy kis, turáni származású népnek és halhatatlan vezérének hősi éposza. ÚJ MAGYAR ÚT — 90 —
