Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
WÁGNER FERENC “Átmeneti korszak” Magyarországon Sztálin halála óta ismét előtérbe nyomult az a felfogás, hogy az orosz kommunizmus már nem az, ami volt a vajúdás forradalmi éveiben, hogy a rendszer letért a véres erőszak útjáról s minden téren az emberiesség politikai megnyilvánulásának vagyunk a tanúi. Ilyen — az élettől elszakadó — hangulatokban ringatják magukat azok is, akik a jelenlegi hazai fejlődést a nyugati eszmevilág szempontjából előnyösnek értékelik. Mi történik Magyarországon? Moszkvai kísérletezés, melynek útja a népi demokráciából átvezet a szocializmusba. Szakasztottan ugyanez történik valamennyi népi demokráciában, a szomszédos Csehszlovákiában és a távoli Bulgáriában egyaránt. De lényeges különbség van az “átmenet” megjelenési formáiban és az ezeket kísérő hivatalos megnyilatkozásokban. Míg ugyanis a Csehszlovák Kommunista Párt 10-ik kongresszusán (1954. július) a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, N. S. Kruscsev az átmenethez szükséges viszonyokat mind nagyipari, mind mezőgazdasági termelési szempontból kielégítőeknek véli, (l> addig a magyarországi tervgazdálkodás csődjét, gazdasági, politikai és kultúrális vonatkozásaiban, egyre élesebb kifejezésekkel illetik. Csöbörből-vödörbe! A hazai fejlődés több lépcsőfok után ért el a megtévesztésül “átmeneti”, vagy “új” szakasznak nevezett, 1953. júniusában kezdődött, korszakhoz. Kétségtelen, hogy 1945 után a polgári demokratikus forradalom feladatai voltak soron, majd ugyancsak átmeneti szakaszok érintésével egyre inkább a kommunizmus felé mutató népi demokrácia kérdései kerültek napirendre a három-, illetve ötéves tervgazdálkodás kereteiben. Az 1949. évi XXV. törvény (*) az első ötéves népgazdasági tervet 1950. január 1.-én indította el s főfeladatai közé iktatta: “Magyarország iparosításának meggyorsítását, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztését” (1), “honvédelmünk, véderőnk kifejlesztését” (4), s végül: “Magyarország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrárországgá” (5). Az ilyen főfeladatok köré csoportosított tervgazdálkodás következetes átgondolása után mindenki egyetért velünk abban, hogy az ország gazdaságföldrajzi adottságai ellen vétő politika szükségképpen fulladt kudarcba s vonta maga után az életszínvonal szédületes zuhanását. Az 1953. év folyamán félelmetes méreteiben kibontakozó és többé már el nem kendőzhető gazdasági és politikai válság a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségét a júniusi határozat, az új kormányprogramm kihirdetésére kényszerítette. Majd néhány nap múlva, 1953. július 4.-én, a moszkvai nevelésű Nagy Imre, a minisztertanács elnöke feltűnést keltő beszédet mond, melyben a népi demokrácia előző éveinek szokatlanul éles elemzését adja, az egyes termelési ágak (ipar, mezőgazdaság) arányos fejlesztését s a dolgozók életszínvonalának emelkedését ígéri. A rendszerrel elégedetlen pa-8
