Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
BARTHA KÁROLY Szabó Dezső halála tíz évvel ezelőtt 1945 január 13.-ikán a hó ritkásan pihézett a nagykörutakra, de hideg, zimankós, csípős idő volt. A báránybőrsipkás oroszok már a Tiszta Kálmán téren fosztogattak és házról-házra nyomultak előre. Egyik belövés a másikat követte és Pest ostroma a tetőpontját érte el. A József-körút 31-a számú ház légoltalmi pincéjében, közel a Rákóczi-térhez, az általános izgalmon és rettegésen kívül az összezsúfolt lakóknak még külön megrendítő tragédiában is volt részük. Délután a ház kis udvarának közepén összeesett Szabó Dezső és félóra múlva a légó-pincében meghalt. Csak kissé levegőzni ment ki az ólomszínű ég alá. Vízkereszt óta rosszul érezte magát, valószínűleg a rendszertelen és hiányos étkezés következtében. Pedig még karácsonykor víg és némileg bizakodó is volt. Elbeszéléseivel, tréfáival, csípős megjegyzéseivel szórakoztatta környezetét. Külsőleg nem mutatta a nagy halálos árnyékot, amely már belenyúlt az ország és nagy írója szivébe. A német megszállás és nyilas különítmények pökhendisége elkeserítették, zaklatták. De azért tovább dolgozott “Életeim, születéseim halálaim, feltámadásaim ’ című önéletrajzán, amely egyúttal saját korának nagy körképe lett volna. Ennek első kötete, “A bölcsőtől Budapestig”, már nyomtatásban is meg jelent 1944.-ben. A folytatásán lázasan dolgozott. Kéziratát egy kis fekete bőröndben mindig magával vitte a pincébe és karosszéke alatt tartotta. Fenn, a harmadik emeleten döbbent némasággal bújt össze vagy ötezer könyv, minden idők Nagy Mesterei többnyire eredeti kiadásokban. Az ősz mesternek külön büszkeségei voltak a 17.-ik századbeli misekönyvek, kapcsos pontificálék és szentírás-kiadványok, zsoltárkönyvek. Valahányszor feljött a pincéből, felhúzta kedves kakukóráját is. De sohasem kérdezte a kakukmadártól: hány évet élek még? Határtalan bizalma volt élete elpusztíthatatlanságában. És íme most a megdöbbent lakók körülveszik a 67 éves kidőlt ősz gyerektitánt és az egyik írja a jegyzőkönyvet: “Jegyzőkönyv, felvettük 1945. január 13.-án. Szabó Dezső meghalt délután négy óra negyven perckor. Hagyatékában találtunk egy darab új bőrtárcát könyvek szerződéseivel. Polgári személylapját, amely szerint 1879. junius 10.-én született Kolozsváron, református vallású, író, édesanyja Nemes Mille Mária . . . Nadrág, mellény és kabátzsebeiben, valamint fekete vászontáskában: “Harmadik életem: Akaratok és áramok”, 609 oldal; “Negyedik életem: Páris megindít”, 1,500 oldal terjedelmű kéziratokat, 111,153 pengő készpénzt, 1 drb. Regália Médiát, 5 megkezdett doboz gyufát, 1 drb. zsebkést, 1 drb. dugóhúzót, zseblámpát, kulcsot és egy nikkelezett zsebórát.” Aláírások. Látszólag csak ez maradt utána. íme, hamú, por és múlandóság vagyunk. Fenn a szoba falán a hű kakukóra örökre megnémult: a mutatók lehullottak egy ember életóráján. Az üvegnélküli ablakokon 6
