Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
Egyetértünk! Az Olaszországban megjelenő Corvina című folyóirat legutóbbi számával egyidőben a folyóirat szerkesztője levelet intézett a szabad világ magyar nyelvű sajótermékeihez. A Corvina szerkesztőjének levelével teljes mértékben egyetértünk és ezért annak egy részét most az olvasó elé bocsátjuk: . A magyar emigráció egyes személyei és vezetői, kultúrális egyesületei, csakúgy mint politikai alakulatai, egyaránt teljesen érzéketlenek az idegen nyelven megjelenő magyar tudományos vagy kultúrális propaganda-kiadványokkal szemben. A magyarság semmit sem tanult az első háború előtt és után, sőt a jelenben is minket környező államok által ellenünk folytatott propagandából és még ma sem ismerte fel, hogy értékeink, igazunk és törekvéseink megismertetésére külföldön az egyedüli eredményes és logikus út az idegen nyelvű kiadványokon és folyóiratokon keresztül vezet. (A magyar újságok és folyóiratok feladata lenne különben, hogy erre rendszeres felvilágosító munkával ránevelje a külföldi magyarságot.) Ennek az állításnak az érvényességét bárki ellenőrizheti, ha csak futólag is összeveti, hogy a nálunk számban és történeti hagyományokban jelentéktelenebb társemigrációknak milyen és hány, különböző világnyelveken megjelenő folyóiratuk és kiadványuk van. Az emigráció tizedik esztendejében ma sincs egy angol vagy francia nyelvű magyar kultúrális-politikai folyóirat! A Corvina-t, ezt az első és pillanatnyilag még mindig egyedüli kezdeményezést ezen a téren, a magyar emigráció és a külföldi magyarság közönye és részvétlensége szinte megfojtja és, ha a helyzetben változás nem áll elő, arra kényszeríti, hogy beszüntesse megjelenését. Csak felelőtlenségnek minősíthető az a tény, hogy az önként jelentkezett tagok és előfizetők egy része tagdíjait és előfizetéseit négy év óta nem küldi be, mivel külön pénzbeszedőket a világ minden részébe küldeni nem tudunk . . . “Egy idegen nyelvű tudományos folyóirat még otthon, békében sem volt önfenntartó, még kevésbé lehet az emigrációban, ahol hiányoznak a hivatalos támogatások. Az emigráció tizedik évében még ma sincs egy központi tudományos alap, amiből az emigráció idegen nyelvű kultúrális kiadványait, folyóiratait támogatni lehetne (és vájjon mi az emigráció tulajdonképeni célja, ha nem ez?), mert mindent megfojt a pártpolitika mételye. Az egyes kultúrális intézmények ezt a feladatot maguk nem tudják megoldani. Ha azonban összeállnának, évi 2-3-400 dolláros hozzájárulásaikkal létesíthető lenne egy ilyen kultúrális alap, amely nem egy folyóirat sorsát, hanem az egész kérdéskomplexumot megoldaná, persze csakis akkor, ha pártokon, felekezeteken és foglalkozási megosztottságokon felülálló elgondolásokkal nyúlunk a kérdéshez.” — 405 — KÖN YVSZEMLE
