Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
Hogy egy ilyen birodalom megteremtését Attila egyáltalában megkísérelhette, az elsősorban a népek felett álló világuralmi eszmével és a húnságnak már említett etikai felfogásával magyarázható, másodsorban pedig azzal, hogy a germán világ és steppe egyáltalában nem voltak egymásnak szeges ellentétei. Nemcsak a műveltségi szintkülönbség hiányzott. Nagyon valószínű, hogy a keleti germánságnak legalábbis egy része jóval messzebb előre nyomult kelet felé, mintsem azt általában feltették. Vernadsky professzor “a keleti germánoknak a szarmata környezethez” vagyis a steppe életmódjához való alkalmazkodásáról beszél és kimutatja, hogy ezer. a területen, a mai Déloroszországban, egy nomád társadalom különféle letelepedett társadalmakkal együtt élt és dolgozott. így válik az is érthetővé, hogy a hun birodalomban a germánok, keleti gótok, gepidák, stb. oly nagy szerepet játszottak és a gepida király, Ardalik és a keleti gót Walamir Attilának benső bizalmasai voltak. Bizonyos, hogy Attilát a hun birodalom germán alattvalói nemcsak kényszerből ismerték el uruknak. Mindezt megerősíti az a tény, hogy az egyházi legendák szörnyű “Isten ostora” és az északi “Saga”-k kegyetlen Atlija mellett a germán költészetben egy hősi és eszményi Attila-kép is kialakulhatott. Ez a Detre-mondából és a Nibelung-énekből általánosan ismert. Mint Altheim mondja: ‘ úgytűnik, mintha a germánok Attilát maguk közül valónak tekintették volna.” Az is aligha véletlen, hogy Attila sirató énekét ép Jordanes, a gótok történetírója jegyezte fel számunkra. Ez az ének ugyanis ótörök gondolatmeneteivel a hun birodalmi eszme legnagyszerűbb kifejezése, úgy, ahogy az Attilában élt. Ami ebből az eszméből megvalósult, részben még Attila előtt, ugyancsak imponáló. A Fetlich-féle lelettérkép is megmutatja már a hunok által teremtett hun-germán világbirodalom átfogó kapcsolatait és óriási kiterjedését, habár a háború utáni leleteket még nem is tüntette fel. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy nem a hun településterület nagyságát vagy a hunok sajátkezűleg alkotott művészetének elterjedését szemlélteti. Itt egy művelődési komplexum emlékeiről van szó, amely csak a hunok sok népet magába foglaló birodalma keretében keletkezhetett és csak ebben volt egyáltalában lehetséges. Hogy micsoda távlatok nyílnak meg itt előttünk, az úgynevezett áldozati üstök példája mutatja. Az orosz Altáj hegységben levő Minusszinszk-medencétől Nyugat-Szibérián, a Volga- és a Káma-vidéken, Románián, Magyarországon és Szilézián át egészen Franciaországig kimutathatók. Nemrég találtak egy töredéket Északfranciaországban Chalons környékén. Elég utalnunk a felsősziléziai Höckricht ismert üstjére és a Minnuszinszk-medence sziklarajzaira. A sziklarajzokon látjuk, hogyan használták az üstöket. Az ilyesfajta tárgyak nem kereskedelmi cikkek. Sokkal valószínűbb, hogy a hódítók részéről kirendelt helytartók vagy megszálló csapataik hagyatékához tartoztak. Térjünk vissza a germán-hún kapcsolatok kérdéséhez. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy a hún birodalom véres bukása sehogysem illik az itt megrajzolt képhez. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a lázadások közvetlen oka nem Attila halála volt, vagyis nem valami rég várt alkalom, hogy az idegen igát végre lerázhatják. Attila szépszámú fiai a biro-ÚJ MAGYAR ÚT — 384 —
