Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
sutt egyszerűen lehetetlen, az nálunk még a tudományos szaknyelv viszonylag jóval szárazabb éghajlata alatt is megterem. Kép, metafora és stílus persze különböző dolgok, de mégis, a mi sajátos nyelvünk számára a stílus-betegség, a modorosság, éppen ezért különösen nagy veszély és kísértés, hiszen külön erőfeszítést alig követel az írótól. Mi lehet az oka ennek a különleges fejlődésnek? Talán valami üresség tátongott a lelkekben Ady és Trianon után, a klasszikus nemzeti pátosz múltával? A francia irodalom e szakát — 1925-1935 — szintén “littérature de grandes vacances”-nak nevezték egyesek. A magyar költészet azonban gazdag ezidőtájt és kritikánk különben is csak a stílust és nem a tartalmat érinti. Vagy pedig éppen e kor íróinak széles kultúrája, nemes humánizmusa magyarázza meg ezt a finomkodást? (A nagy kultúra árthat a művészetnek; gondoljunk például Aldous Huxley egyes regényeire.) A magyar hamarább futná át, mint más, az európai kultúra korszakait s gyorsabban jut el egy haldokló művészet túlfinomultságához? Lehetséges az is, hogy a “préciosité” a surreálizmus magyar változata; ez a magyarázat igazolná azt, amit fentebb a különböző nyelvek egyéni szelleméről mondottunk, mert köztudomású, hogy a magyar nyelv erős ellenállást tanúsított a surreálizmus ellen, annak eredeti formájában. — Megannyi kérdés, megannyi feltevés, amelyre igen nehéz volna választ adni. Manapság a költőnek sokszor rossz a lelkiismerete vagy túlfinom az idegzete: nem akar csupán irodalmár lenni, leköti magát s így születik meg a “littérature engagée” fogalma. Ezt persze sokan durván kihasználják és ősgyökér- vagy traktorköltészetet fabrikálnak az “engagement” szép nevében. De ezek csak kilengések, van más is. A költő nem éri be a szép szóval, eleget tanult az utóbbi évtizedekben; általános emberi és metafizikai törvényeket keres és magasabb erők szolgálatába szegődik. Malraux “l’Espoir”-ja egy nagyszabású epikus költemény és Eliot költészete egy magas erkölcsi világ. Ahány igazi költő, annyi lehetőség. A nagy költő nem ismer határokat, se a nemzet, se a szép szó, se a túlfinomult nyelv határait. Népünk tele van erős költői egyéniségekkel. Ha mégis olyan nehéz megismertetni őket a külfölddel, annak, úgy hisszük, a nyelvi akadály mellett, az itt röviden vázolt két jelenség is oka. ifj. KIBÉDI VARGA: Költőink és a nagyvilág Hunyadi-évforduló Nádorfehérvár ostromának közelgő félévezredes évfordulóját a szabad világban élő magyarság méltó módon készül megünnepelni. Az amerikai magyarok országos ünnepségekre készülnek. Németországban pedig augusztus 8.-án egyházi szertartással nyitották meg a nádorfehérvári ostrom és a déli harangszó jubileumi évét. Hunyadi János nádorfehérvári győzelmének 1956. julius 22.-én lesz az ötszázadik évfordulója. 373 —
