Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT A felsorolt államok között a legtöbb egy vagy két típusú reactorra koncentrálja a kutatásait, míg az Egyesült Államok öt különböző típussal kísérletezik. A fő különbség az amerikai és európai reactorok között abban áll, hogy az Egyesült Államok a ritka izotópban dúsított urániumot használja üzemanyagként, míg az európaiak a természetes urániumot. Ennek magyarázata, hogy ez a nemesebb üzemanyag igen költséges berendezésekkel állítható elő, melyek Amerikán kívül csupán még Angliában vannak meg, ott is kisebb mértékben. Ezért nagy fontosságú az amerikai Atomenergia Bizottság elnökének bejelentése, hogy az Egyesült Államok dúsított urániumot önköltségi áron fog más nemzetek rendelkezésére bocsátani. Igen érdekes az angolok kísérlete, gázzal való hűtés a folyadék-hűtés helyett, valamint a hollandoké, akik a szokásos szilárd vagy folyadék forma helyett porított formában használják az urániumot. Az angolok nagy erőfeszítéseket tesznek a reactor fejlesztésében, hogy egyre súlyosabbá váló szénproblémáikat atommal oldják meg. Nagy érdeklődés előzte meg a szovjet előadásokat, mert ez volt az első eset, hogy a Nyugat információt kapott a szovjet kísérletekről. Blokhinsted és Nikolayev mutatták be a szovjet reactor modelljét, amely a Hanfordban lévő amerikai vízhűtéses uránium-grafit reactorhoz hasonló típusú. Az oroszok az első ilyen reactort 1953. óta tartják üzemben elektromos energia fejlesztésére. Az első amerikai kísérlet egy város elektromos ellátására 1951-ben történt. Az Idaho állambeli Areo városka lakói voltak az elsők, akik atomerővel előállított villanyállamot kaptak. Az összes reactor előadók megegyeztek abban, hogy a mai körülbelül ötezer kilowattos reactorok áramárai még többé vagy kevésbé felette vanak a szén áramáraknak. A közeli néhány év alatt elkészülendő százezer kilowatt körüli egységek már hivatva lesznek a szénárakat elérni. Az amerikai James Lane szerint tizenöt-húsz év múlva az atom olcsóbban fog áramot adni, mint a szén. Az új tudomány tehát, amit atom-ökonómiának nevezhetnénk, bíztató képet ad az emberiségnek még akkor is, ha a fúzióról ma elfeledkezünk. A kép még biztatóbb lesz, ha figyelembe vesszük Strauss admirális bejelentését, hogy az uránium — az eddigi jelek szerint — nagyobb mennyiségben van jelen a földkéregben, mint azt hittük. Ezzel szemben, szakértők szerint, a föld szénkészlete csak mintegy 150-200 évre volna elegendő. A reactorokkal kapcsolatban egyik legfontosabb probléma a hatáskeresztmetszetek kérdése. A hatáskeresztmetszet azt mondja meg, hogy mekkora céltáblát képvisel egy atom (pl. egy uránium) egy repülő részecskével (pl. neutronnal) szemben. Ezek a céltáblák atomi méretűek és különbözők az egyes reactiók szerint. Ezek a természet által megszabott alap-állandók, amelyeken az ember nem tud változtatni, de amelyek pontos ismerete nélkül nem is tudja az atomreactiókat kellő módon lefolytatni. A hatáskeresztmetszetek e kúlcsszerepe okozta, hogy a különböző országok ezeket a mérési eredményeket a leggondosabban titkolták. Most, hogy az adatok nyilvánosságra kerültek, kiderült, hogy az egyes nemzetek adatai figyelemremél— 348 —
