Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
KÖNYVSZEMLE teljes anyagot tartalmazó nyelvjárási szótárra. A következő lépés most történt meg, Kiss Géza művével. A nyelvi anyag alapgyűjtése a gyűjtő lakóhelyén, Kákicson történt. A kiegészítő és összehasonlító munkálatok kiterjedtek az Ormányság negyven - egynéhány községére; a gyűjtőterület északi határa Gyöngyfa, Magyarmecske, Újmindszent, Diósviszló, a keleti Kovácshida, Drávaszabolcs, a déli pedig a Dráva vonalán húzódik. Nyugaton Marocsa, Drávái ok, Markóc határolja ezt a területet. A gyűjtött anyag rendkívül értékes, mert egy olyan korszakkal zárul, amelyben — mondhatni — még minden különösebb, erőszakos külső hatás nélküli nyelvhasználatban élt az Ormányság népe. A kommunista forradalmi változások azóta természetesen ott is éreztették hatásukat s nyomaik a nyelvi kifejezésben is megnyilvánulnak. Ez a szótár még teremtő és képzetkeltő ereje teljességében tudta megörökíteni a magyar nyelv egyik legeredetibb tájnyelvét, melynek szinonima-gazdagsága sokszor valósággal meghökkentő. (A domb, dombhát jelentésű szavakra például a következő változatokat ismerik: börchái, bakhát. bak, bikháí, domb, döngör, doromb, dörömb, görönd, halom, hup, himpös, humpos, komp, urma. sőt maga az Ormányság szó alapszava is -any, -eny, -ágy, -égy földrajzi névképzővel: ormány: mocsárterületből kiálló élőföld, földhát. A kutya hangjára a következő igéket használják: ugat. csahol, csefetöl, cseftet, comékol, döcörög, nyahickol, tűtől, kaicol, kajkol, nyiszörög, szűköl, vakkant, vonít, vonyét, vinyorog.) Ez a nyelvjárás számos régi szót, szólásformát, ősi ragot és képzőt, valamint mondattani alapformát őrzött meg. S mivel a gyűjtő többnyire teljes mondatokban jegyezte fel anyagát, a szótár mindezekre a részletekre is sokféle felvilágosítást ad. Keresztes Kálmánnak, aki az ormánysági népnyelv kitűnő ismerője, gyakorlott gyűjtő és közel két évtizede kutatója is anyanyelvjárásának, maradandó érdeme az a becsületes munka, amellyel ennek a fontos népnyelvi szótárnak a kiadását lehetővé tette, az a bölcseség és tisztesség, amellyel a kommunista oldalról néha tudományos köntösben is jelentkező gáncsoskodást a kiadás útjából elhárította s ezt a manapság semmiképpen sem népszerű és még kevésbbé hivatalosan támogatott tudományos elvet és irányzatot az Ormánysági Szótáron keresztül is képviselethez juttatta. Bakó Elemér. Kodolányi a könyvpiacon KODOLÁNYI JÁNOS: Éltek, ahogy tudtak. Elbeszélések. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású magyar írója hoszszú távoliét után először most szólalt meg a magyar olvasóközönség előtt. Talán inkább módosítani is kellene a “megszólalt” kifejezést, mert legfeljebb csak “megjelent”, de a mai énje, a mai Kodolányi semmiképen sem szólalt meg. Ez a kötet ugyanis Kodolányi írói pályájának első évtizedéből (1922 és 1933 köztről) ad egy sor válogatott elbeszélést. Legmaradandóbb köztük a Nyugatban közreadott “Sötétség” (1922), amely a későbbi, országos visszhangot keltő “Földindulás” című dráma alapkonfliktusát örökítette meg. Ebből az elbeszélésből nőtt ki Kodolányi írói és újságírói — 335 —
