Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
dag kiállításán látszik, hogy itt pénz nem számít, bár fölöttébb valószínűtlen, hogy a pénzt az olvasók tömege öntené. Kezdtem már látni, hogy miért támadta ez a lap oly durván Dr. Bobula Idát. A lapot valóban a Columbia egyetem épületében szerkesztik és ez nem meglepő. Köztudomású, hogy ott építették ki annak idején az Egyesült Államokban folyó szláv munka vezérkarának egy szellemi erődjét, a Massaryk tanszéket. Ott tanít a1 nagytekintélyű Odozilik professzor, aki olyan jó tanár, amilyen jó cseh és akinek szava minden középeurópai kérdésben döntő súlyú. Középeurópa újabbkori történetét az amerikai ifjúságnak a jövő tanévre is Odozilik hirdette meg több kurzusban. Azt mondják, hogy az ő áldása nélkül középeurópai tanár a Columbia egyetemre be nem kerülhet, az ő jóakaratának biztosítása nélkül ott nem prosperálhat. Foltiny nem közölte a magyar olvasókkal, hogy ki volt a szerzője a Dr. Bobula Ida munkáját gorombán elutasító cikknek. Sopánkodásából ítélve azt kell hinni, hogy az amerikai tudomány felháborodása söpörte el a sumír-magyar rokonság elméletét, a magyar tudomány jóhírének kárával. Nem ez a helyzet. Közlöm az érdeklődőkkel: a kérdéses cikk aláírója Lotz János hazánkfia, a Columbia egyetemen az uráli nyelvek, a magyar és a magyarral egy kalap alá vett szamojéd nyelv, tanára. Nem kell ahhoz szakembernek lenni hogy lássa az ember, a cikk egyáltalán nem kritika, hanem fölényeskedő fitymálás és gorombaság. Szerzője önelégülten pöffeszkedik, tudva, hogy az ő jelentéktelen magyar és szamojéd dolgozatkái minden kutatási segédeszköz és a legdrágább nyelvtudományi nyomdaapparátus igénybevételével jelenhetnek meg, míg Dr. Bobula Ida, akinek senki sem segített, aki nem adta el a lelkét, sem a magyar ügyet, az ő korszakalkotó munkáját valóban csak a legprimitívebb technikával tudta sokszorosítani. A Loíe-cikk szégyenletesen csúf emberi dokumentum. Ilyen gúnyos kárörömmel nézhetett valamikor egy sárból bársony nyeregbe kapaszkodott zsoldos a német országúton a foltos darócban gyalogoló Szent Erzsébetre. Nem mindenki lovag, aki nyeregben űl. Doktorrá azonban felavatta Lotz Jánost a Pázmány Péter Tudományegyetem; valamire az is kötelez. Akkor ő ünnepélyes nyilvános esküt tett, hogy egyetemét és annak határozatait tiszteletben tartja. Ez az egyetem illetékesen megbírálta Dr. Bobula Ida tudását, kifejezetten a nyelvhasonlítás terén is. Ezt merészelte felülbírálni és meghazudtolni Lotz János. Tudatlansággal vádolta egyetemének egy nála régebbi doktorát és súlyosbító körülmény, hogy ezt nehéz időben, emigrációban, külföldi fórumon tette. Mint a budapesti tudományegyetemek egyik legrégebbi szabad földön élő doktora, ezt az illojális eljárást megbélyegzem. Legyen Lotz János súlyos esküszegésének a tudatában a négy magyar egyetem minden doktora. Foltiny szomorú szerepének rövid emberi magyarázata: ő a Wenner- Green alapítvány alkalmazottja. Sapienti sat. A magyar közönség ügyeljen: kik és miért akarják nála diskreditálni éppen a legjobbakat. Nézzünk körmére a kútmérgezőknek. vitéz dr. Káldy Ferenc ÚJ MAGYAR ÚT — 32 —
