Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
GYULAY BELA Miért más? Gondolatok a modern iskoláról Amikor Amerikába érkezésünk első őszén elemista fiam osztályába léptem, megdöbbentem. Igen, mert a magamban hordott elemiiskolai osztálykép megismétlődését vártam. Ez a bennem élő kép: merev padsorokban, hátul összefont karral, mozdulatlanul ülő hat éves gyerekek. Szemük az ABC-táblákon függ. A tanító úr a padsorokkal szembeállított magas katedráján pálcájával üti a taktust a betűk monoton ismételgetéséhez, Amikor aztán a csengő megtöri ezt a fegyelemvarázst, az iskolaudvar a felszabadultság szinte hisztérikus lármájától zeng. Fiam osztályában halotti csend helyett műhelyszerű zaj fogadott. A tanítónő egy csoport gyerekkel az egyik sarokban egyénenként olvasott. Egy másik csoport osztálykönyvtárból kivett könyveket olvasgatott. A harmadik pedig festőállványok előtt festett vízfestékkel. Mindenki dolgozott. Csengetéskor ki-ki, ahogy munkáját befejezte, kiment az udvarra. A “kertbízottság” az osztály virágoskertjét ment megöntözni, egy páran elmentek az uzsonnatejért, a többiek labdajátékba kezdtek, hintáztak vagy a játszótéren lévő tornaszereken tornáztak. Az iskola más lett. De miért? Az elmúlt évek során igyekeztem erre a kérdésre választ kapni. Közvetlen tapasztalatszerzés és olvasgatás útján rájöttem, hogy ennek a változásnak sok oka van. E cikkben szeretnék rámutatni a sok közül egy-kettőre. A századforduló óta maga az élet, a társadalom, bizonyos területeken szinte felmérhetetlen változásokon ment át. Ezeket a változásokat természetesen a társadalom különböző intézményeinek változásai is szükségessé tették. (S a bajok rendszerint nem abból származtak, hogy ezek az intézmények változtak, hanem abból, hogy nem változtak eléggé.) Megváltoztak az életformák és az életkeretek. A lakosság városokba tömörült. Az iparosodás üteme felgyorsult. A közoktatásban részesülők száma megsokszorozódott. A közoktatás valóban közoktatássá, általánossá vált, s ezzel eltávolodott társadalmi osztályok szerint tagolt oktatási rendszertől. A demokratikus életforma a demokratikus ideáloknak megfelelő nevelést igényelt. Végül pedig, de egyáltalában nem utolsó sorban, a neveléstudomány és a tanulás folyamatát megfigyelő tudomány terén az utolsó 50 év óta forradalmian új meglátások és elvek születtek. Ez alkalommal ez utóbbival szeretnénk foglalkozni. Márcsak azért is, mert míg a többi okok eléggé ismertek és elfogadottak, ez utóbbi olyan területnek látszik, amelyről ismereteink általában igen gyérek. Megállapítható az, hogy a századforduló óta magáról a tanulás folyamatáról több ismeretet szereztünk, több felfedezést tettünk, mint az összes megelőző évszázadokban együttvéve. E sokoldalú és gazdag felfedezések — 285 —
