Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
kimerítő kutatások hívatottak megállapítani, hogy vannak-e összefüggések bizonyos faji adottságok és a jó zenei hallás között. Nem annyira embertani, mint inkább irodalomtörténeti szempontból érdemes megemlékezni Csokonai Vitéz Mihály exhumációjának eredményeiről. Mint köztudomású, Csokonai egyike volt a legnagyobb és legeredetibb magyar költőknek.7) 1773-ban született s harminckettedik életévében, 1805. januárjában halt meg. Öccsével és édesanyjával egyetemben, akik néhány évvel túlélték őt, a debreceni Hatvan-utcai temetőben helyezték nyugalomra. A temető hamarosan pusztulásnak indult. A Csokonai-család sírja fölé 1836-ban vasgúlát állítottak s később vasráccsal is körülvették azt; maga a környék azonban továbbra is gondozatlan maradt. Juhász Géza professzor javaslatára 1952-ben egy bizottság szállt ki a helyszínre, amely fontosnak tartotta Csokonai és családja maradványainak exhumálását s a temető parkosítását ajánlotta. Az így létesítendő Csokonai-emlékligetben maradjon meg a sir végleges helye s a körülötte levő fej fákat és sírokat hozzák rendbe. E programúinak eddig csak az első része valósult meg, — az sem véglegesnek tekinthető eredménnyel. A sírt, illetve az emlékművet 1953. január 5-e és 8-a között tárták fel. A munka eredményességét nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy a vasgúla építésekor a csontvázak egyes részeit összekeverték s a csontokat minden rendszer nélkül az emlékmű alapjába dobálták. Az ásatások folyamán az összekeveredett csontokból egy férfi koponya tetejét, egy nő arcrészeit, s két férfi és egy nő hosszú csontjait lehetett különválasztani. Valószínűnek látszik, hogy az emlékmű építésekor Csokonai sírját nem tárták fel teljes egészében. Ezt a feltevést erősíti az a tény is, hogy a temetőcsősz családi hagyománya szerint a Csokonai-sír fejfája az emlékműtől keletre 1-2 méterre állott. A csontokat tehát abból a szempontból kellett vizsgálni, hogy lehetnek-e azok a Csokonai-család tagjaié, vagy sem. A koponyatető 30-35 éves, nagy köbtartalmú, rövid, magasfejű, keskenyhomlokú férfié. Az arccsontok széles alacsony arcú, idős nőtől származnak. A hossszú csontok egy, a női átlagos termetet valamivel meghaladó, idősebb nő, illetve két hasonló csontalkatú, fiatalabb felnőtt férfi csontvázához tartoztak; ezek egyike magas, másika közepes termetű volt. A mérési és vizsgálati megállapítások nem ellenkeznek a Csokonai-családra vonatkozó adatokkal s így a csontok lehelnek a Csokonai családéi. A csigolyák egy része kóros elváltozásokat mutat: ezek esetleg utalhatnak a hátát állandóan fájlaló Csokonai Vitéz Mihályra. Az emlékmű feltárása során csak kevés csont került elő: korántsem teljes csontvázak. Ezért — és mert egy meg nem határozható nemű és korú negyedik személy hosszú csontjának töredéke is a leletek között volt — a végleges és minden tekintetben pozitív eredmény eléréséhez az emlékmű környékének feltárására is szükség lenne. Az embertani vizsgálatoknak az igazságügy területén való használata FOLTINY: A magyar embertana 7) Malán, M.: Csokonai Vitéz Mihály exhumációjának eredményei. Annales Biologicae Universitatum Hungáriáé, Tom. II., Budapest, 1954., 251-261. 1. — 279 —
