Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

FLORIAN: Versek

Házsongárdon, Hója alján, holtak sírján, sír a fű is, nagy-titokban. Hova tűntek, akik bátrak voltak? Barátaink vergődnek a porban.

Tűnj el, álom! Térj vissza, hű szívem a számkivetésbe. De fájdalom, kínod itt is őrzöm s haza viszem! Nem-York, ez az én tavaszi dalom.

Már eljött az est, a Hudson felett lámpák lengenek. Lenge lelkek fénye száll, el nem éri lelkemet a halál.

RINGATÓ

Madár-szárnyakon az éj mélyére szállók.

Tiszta tóban, kék szemedben fényes gyöngyöt találok.

Szívemre szelíd szárnyas istenek álmot lehelnek.

A csillagok az égről rezge lánggal felém intenek.

— 267 —