Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
VIG BELA Magányosság a sírig Beteg vagyok s ha látogatni jönnek, Kisurranok szeretteik közül. Nehéz vakon bolyonganom, de könnyebb, Mint néznem azt, ki más beteghez ül. Az én szerelmem elfutott előlem, Mert nem tehettem úgy, ahogy remélt. Magam maradtam. Én az űrben, ő lenn. S felé tekintve kérdem egyre: Mért? Mi cél szegülhet ellen ott a karnak, Ahol kevés az értelem? Mi ok? Akik szeretnek, élnek és akarnak, Mért kell azoknak elszakadniok? Mért nem hiszünk a szépben és a jóban? Miért a pénz, a gond az istenünk? Mért nem vagyunk ölelkezők valóban, Midőn az űrt szabad bet ölt énünk? Az ősz takargat. Eltekintek innen A sík felett, a szürkülő hegyen, Tűnődve, hogy kiben lehetne hinnem, Hogy életem nyugalmasabb legyen. A lelkem áll, de nem jön érte senki, Fiút ölembe senki sem fogan. így ballagok szorongva, csendesen ki A sír felé, legyőzve, egymagám. VAH, Altoona, 1954. szeptember 4.-én — 25 —
