Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
úr, az ánglius szótárak, nyelvtanok és egyéb “lehetetlenségek” nyomain, de már nem velük, hanem a saját értekezéseivel. És mi ott maradtunk továbbra is a sarkon, a roskadozó és elszigetelt magyar posztokon, a színesen színes és képtelenül képes magazinjainkkal. Ott maradtunk és ott ácsorgunk ma is és, ahogy állunk, álldogálunk, kitűnő kitűnőségek mennek el mellettünk az Ő nevével: Remeni! Amerikai ifjak új rázzák meg lelkesen: . . . Remeni, Remeni. Rádió ver a fülünkbe vele: Remeni, Remeni, Remeni . . . És televíziós kép billen elénk országosan ismert, népszerű alakjával, hangjával, nevével: Remeni! Milyen jó érzés, hogy mióta csak ismerem, mindig, mindenütt Vele voltam ... a balján. És felsóhajtok: Istenem, ha . . . mi is angol nyelvtanokat vettünk volna akkor a kvóderjeinkért és nem amolyan magazinokat! Haha! — kacag fel mögöttem egy jóezemű Szellem — ti akkor sem csináltátok volna ezt végig és . . . semmiesetre sem úgy, mint Reményi! TARNÓCY: Reményi, ahogy én ismertem — 231 —
