Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
VASVÁRY ÖDÖN A magyar szellemiség nagykövete. Reményi József most töltötte be tanárságának 25-ik esztendejét a nagy clevelandi Western Reserve egyetemen. Kortársai természetesen nem mehetnek el e jubileum mellett anélkül, hogy elismerésüknek valamilyen jelét ne adják ama hatalmas, nagy értékű munkával iránt, amelyet Reményi József hosszú évtizedek óta végez az amerikai és magyar nemzet szellemiségének tolmácsolásával a magyarul és az angolul beszélő intellektuális világ felé. Legyen a következő pár oldal egy igen szerény része ennek az elismerésnek és méltánylásnak. Magyarországon “az amerikai magyar író” nevet adták neki (Keresztúry Dezső, Magyar Szemle, 1938 október). Ennél azonban sokkal több. Világvonatkozásban nincsen senki, aki nála többet tett volna a magyar irodalom régi és új kiválóságainak angolnyelvű ismertetésében. Ezért joggal nevezhetjük a magyar szellemiség legkiválóbb nagykövetének az angolszász világ felé. Reményi nem abban az értelemben amerikai magyar író, ahogy ezt a fogalmat általában ismerik. Nem a hazájától elszakadt, gyógyíthatatlanul nosztalgiás magyarok írója lett, — ami előbb-utóbb hamis hangokat üttetett volna meg vele és ponyvaíróvá tette volna. Ennél sokkal több. Szellemi híd a saját amerikai magyar közössége és a magyar haza ősi törzse között és magyar híd az egyetemes emberiség felé, amelynek egységes lelkiségében rendületlenül hisz amellett, hogy magyarságát sohasem tudta vagy akarta levetkezni. Ranglistáját nem könnyű elsorolni. Ha elmondjuk, hogy újságíró, szerkesztő, novellista, regényíró, költő, műfordító, esztéta, kritikus, lexikográfus, irodalomtörténész tanár, előadó, szónok egy személyben, még mindig nem tudjuk, hogy nem hagytunk-e ki valamit, amiben szintén kiváló. És ha hozzátesszük, hogy mindegyik minőségében sokat és értékeset alkotott, olyan szellemi kép alakul ki előttünk, amelyhez hasonlót a magyar irodalmi élet ritkán termelt ki. Életének legnagyobb, igen korán jelentkező formatív ereje az elhivatottságnak az a legyőzhetetlen érzése volt, hogy írónak született s mint magyar írónak, küldetése van. A magyarság — 219 —
