Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
Az olvasóhoz Olyan korban élünk, mely gyakran változtatja szavait s még gyorsabban cseréli a fogalmakat a szavak mögött. Erény és bűn, áldozat és kapzsiság, odaadás és önzés, szolgálat és haszonvágy számtalan alkalommal jelennek meg egymás ruháiban s a mi korunk méltán sorakozik a legkritikusabb korszakok sorába. Ugyanekkor egyének, kisebb és nagyobb közösségek egyaránt, soha nem látott erőfeszítéssel küzdenek valódi értékeknek hitt tulajdonságaik, képességeik, erkölcsi céljaik, kulturális jegyeik fenntartásáért és a jövőbe való átmentéséért. Ez a bonyolult és feszült küzdelem olyaan színpadokon folyik világszerte, melyek mögött a hátteret folyton változó, cserélődő, egymásnak és sokszor önmaguknak is ellentmondó értékítéletek sorozata alkotja. Ilyen korszakban ritka és különleges értéke van annak, akár egyéni, akár közösségi formában jelentkezik, ami az állandóság és teremtő következetesség igényével lép fel, biztonságot és határozottságot sugároz maga körül, kutató szándékkal méri a múltat, megérti és megérzi a jelen erőinek áramlását és belőlük megkísérel valami törvényszerű folytonosságot feljegyezni a tovairamló emberi történés hullámaira. Ha a jövőt nézzük, amit természetesen biztonsággal még csak meg sem pillanthatunk, hiábavalónak látszik ez az emberi törekvés. De ha a múltat tekintjük végig, meglátja szemünk a nagy törvényszerűségeket s a törvényszerűségek útfordulóinál azokat az embereket is, akik felismerték a helyes korfordulókat és együtt haladtak velük, sőt bizonyos fokig megelőzték a később helyesnek bizonyult döntéseket. A helyes irányba tett lépések, törekvések, ösztönzések, útmutatások, akár egy élet ezer apróbb-nagyobb cselekedetében, akár az élő szó vagy az írás, esetleg a művészetek nagy alkotásaiban, akár pedig az eszmék új embert formáló hatásaiban és mozgalmaiban jelentkeznek, együttvéve a “haladás” követelményét szolgálják. S az emberi lét különböző állapotaiból adódóan, ami rég meghaladott az egyik környezetben, új, egyéni és hősiesen haladó tett a másikban. S ami megszokott és köznapi egy kialakult, nyugodt és szabad korszakban, különös kockázattal járó és minden mérték szerint megmagyarázhatatlan szellemi és politikai kaland a természetes emberi szabadságok teljes vagy részleges hiánya esetén, vagy radikálisan megváltozott körülmények között Ilyen különleges “kalandok” sorozata volt annak a magyar egyetemi tanárnak elmúlt huszonöt esztendeje, akinek nevét a maradandó megbecsülés és tiszteletadás szándékával tettük lapunk e megnagyobbodott száma élére. Munkásságát különböző mértékkel, különböző szögekből, távolságokból és — nem utolsó sorban — különböző szemüvegeken keresztül lehet nézni, s ez ítéletek mindig csak részben fogják tartalmazni — 217
