Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4-5. szám

KÖNYVSZEMLE

Széchenyi-dráma

Horváth Miklós. A magyar tölgy. Színmű 5 képben. Cleveland, Ohio, 25 old.

Horváth Miklós a John Carrollegyetemen (Cleveland, Ohio) a filozófia tanára. Több tudományos és szépirodalmi műve jelent meg Budapesten 1940-1946 között a Korda, illetve az Officina kiadásában. Szent Ágoston Vallomásainak fordításával országos nevet szerzett (Budapest Officina, 1942). Színművét, annakidején még a Pázmány Péter- Tudományegyetem ifjúsága mutatta be a Zeneművészeti Főiskola nagytermében.

A magyar tölgy Széchenyi István lelki-szellemi fejlődéséről fest megrázó, drámai cselekményekben feloldódó képet. A szerző biztos kézzel vetíti elénk a magyar reformkornak az alkotás lázában égő szereplőit. Nemesveretű történelmi drámát írt. Nincs benne bántó célzatú hamisítás. A fizetett tollú poéták által egykor mesterségesen felkorbácsolt Kossuth-Széchenyi viharban nem dől össze Kossuthnak a magyarság szívébe vésődött szobra. A két államférfi közt valóban létező ellentétek nem vezetnek egyikük megtagadására sem. Történelmi alapja van annak a beállításának is, mely szerint Széchenyi nem volt feltétlen híve a bécsi udvarnak. Ez a motívum, végre-valahára, ebből a színműből, a Széchenyi-Metternich párbeszédből, pontosan kicsendül. A szerző tehát letért a sűrűn változó politikai divatok útjáról, a történelmi források sugallatára hallgatott.

Formaművészete meglepően érett. Kifejező stílusa olykor mégis az újító “nagyok” túlzásaiba téved. Verőfényes, július eleji, szelíd reggeli hangulatot, mikor még az ellustult falevelek halk zizzenése

sem bontja meg a természet ünneui csendjét, talán fölösleges “zuhogó” napfénnyel jellemezni (1. old.) Kitűnő színpadtechnikai feldolgozásban, cselekmény-gördítő drámai nyelven kel életre a társadalmigazdasági és nemzetiségi erők játéka, jobbágyaink földéhsége, a Szentszövetség álomkóros rendszerének sok jóvátehetetlen hibája, mitől Széchenyi lelki vívódása szélsebesen rohan a végkifej lés felé; az egyensúlyát vesztett lélekben lángot vet a nemzethalál víziója, s a rendőri zaklatások megadják a végső lökést az öngyilkosságba sodródó tragédiának.

A dráma tárgyának helyes történelmi felfogása, az elevenen lüktető cselekmény, nyelvének ősi forrásokból ömlő zuhataga, de nem utolsósorban a mű rövidsége, alkalmassá teszik a műkedvelő színpadokon való előadásra.

Wágner Ferenc.

REMÉNYI JÓZSEF, a clevelandi Western Reserve University tanára Géza Gárdonyi, Hungarian Novelist and Playwright címen írt tanulmányt az Angliában megjelenő The Slavonic and East European Review 1954. decemberi számában (33. évf. 80. sz.), mely különnyomatban jutott el hozzánk (17-24. old.). Reményi összegezi a Gárdonyiról szóló kritikai nézeteket, ismerteti néhány életrajzi adatát, majd irodalmi tevékenységével foglalkozik. Értekezésében központi helyet foglal el Az én falum címen megjelenő két kötetes elbeszélés-gyűjteménye. Regényei közül A láthatatlan ember s irodalmunk legkiválóbb faluábrázoló színműve A bor. Végezetül összképet fest Gárdonyi Gézáról, s megjelöli ennek a páratlan tollú és érdekes mondani való jú írónak a helyét a világirodalomban.

— 207