Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4-5. szám

ÚJ MAGYAR ÚT ta. Eljön majd az a pillanat, amikor fel kell ismernünk, hogy Jézus Krisz­tus a keresztfán minden földi köteléktől megszabadította magát és így nekünk is ezt kell majd tennünk, hogy földiek helyett istenieket vegyünk és így véghez vivén az Istenhez való istengyermeki asszimilációnkat, ama meny­­nyei dolgokkal gazdagítsuk meg mind magyar fajtánkat, mind a minket be­fogadó népet. A Golgotának lángoló ormain szeretetünk isteni erőre kap. Jézusban szeretni tudunk már, akkor is, ha szenvednünk kell érte; és így milyen könnyű lesz szeretni a társ-szenvedőt, a megtiportat: a magyar szülőhazát, amikor már mást is, üldözőinket is olyan könnyű lesz szeretni. — A kérészi erőt ad: ott is, és ha kell, itt is többet tudunk áldozni, mert a Jézusban már mindent odaadtunk. Érdekes gondolat volt Nagy Sándortól, hogy a magyar nép lelke az élő Krisztuséhoz a legközelebb fejlett. — Jó volna, ha valaki erre időt tudna szánni és ezt a kérdést meg tudná fejteni. Addig, az eredményes megfejtésig, Isten felé való asszimilációnkban, a kereszttel való egyetlen jogos, örök asszimilációban szabaduljunk meg min­den emberi köteléktől, hogy meggazdagodjunk Istenben, aki minékünk Ön­magát adja és így mi is a legjobbat tudjuk adni mind otthoni' szeretett re­ménykedőinknek, mind itteni felebarátainknak, az Úr Jézus Krisztus hű­séges szeretetével. Helyreigazítás Az Új Magyar Út február-márciusi számának (VI. évf., 2-3. sz.) 100. oldalán a második bekezdés az ötödik mondattól kezdve így olvasandó: Van Wyck Brooks The Writer in America kötetével sok vitát váltott ki. Az író ifjúkorában a marxi eszmékkel kacérkodott; később Amerika egyik legélénkebb hangú irodalmi nacionálistája lett. Egyik alapvető elve, hogy az író a társadalmat átalakíthatja. Visszautasítja az “új kritiku­­sok”-nak, teszem fel John Crowe Ransomnak, azt a nézetét, hogy a szo­ciológus vagy a politikai író nem ütheti orrát az irodalom autonómiájába. Van Wyck Brooks kiemeli az író tanító szerepét; mintegy a társadalom lelkiismeretének tekinti. — 192 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom