Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT ta. Eljön majd az a pillanat, amikor fel kell ismernünk, hogy Jézus Krisztus a keresztfán minden földi köteléktől megszabadította magát és így nekünk is ezt kell majd tennünk, hogy földiek helyett istenieket vegyünk és így véghez vivén az Istenhez való istengyermeki asszimilációnkat, ama menynyei dolgokkal gazdagítsuk meg mind magyar fajtánkat, mind a minket befogadó népet. A Golgotának lángoló ormain szeretetünk isteni erőre kap. Jézusban szeretni tudunk már, akkor is, ha szenvednünk kell érte; és így milyen könnyű lesz szeretni a társ-szenvedőt, a megtiportat: a magyar szülőhazát, amikor már mást is, üldözőinket is olyan könnyű lesz szeretni. — A kérészi erőt ad: ott is, és ha kell, itt is többet tudunk áldozni, mert a Jézusban már mindent odaadtunk. Érdekes gondolat volt Nagy Sándortól, hogy a magyar nép lelke az élő Krisztuséhoz a legközelebb fejlett. — Jó volna, ha valaki erre időt tudna szánni és ezt a kérdést meg tudná fejteni. Addig, az eredményes megfejtésig, Isten felé való asszimilációnkban, a kereszttel való egyetlen jogos, örök asszimilációban szabaduljunk meg minden emberi köteléktől, hogy meggazdagodjunk Istenben, aki minékünk Önmagát adja és így mi is a legjobbat tudjuk adni mind otthoni' szeretett reménykedőinknek, mind itteni felebarátainknak, az Úr Jézus Krisztus hűséges szeretetével. Helyreigazítás Az Új Magyar Út február-márciusi számának (VI. évf., 2-3. sz.) 100. oldalán a második bekezdés az ötödik mondattól kezdve így olvasandó: Van Wyck Brooks The Writer in America kötetével sok vitát váltott ki. Az író ifjúkorában a marxi eszmékkel kacérkodott; később Amerika egyik legélénkebb hangú irodalmi nacionálistája lett. Egyik alapvető elve, hogy az író a társadalmat átalakíthatja. Visszautasítja az “új kritikusok”-nak, teszem fel John Crowe Ransomnak, azt a nézetét, hogy a szociológus vagy a politikai író nem ütheti orrát az irodalom autonómiájába. Van Wyck Brooks kiemeli az író tanító szerepét; mintegy a társadalom lelkiismeretének tekinti. — 192 —