Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT az amerikai demokrácia befolyásának köszönhető, de messzemenő érdemei vannak benne a cserkészmozgalomnak, amely az emigrációs fiatalság legfontosabb nevelőszerve. Az évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a cserkészet tud a leghatásosabban magyarságélményt adni az ifjúságnak. A cserkészmozgalom Brazíliában is a legerősebb és legjobban fejlődő ifjúsági megmozdulás. Az országban 4 cserkészcsapat működik. Egy leány- és fiúcsapat Sao Pauloban, egy-egy vegyescsapat Rio de Janeiroban és Lorenában, valamint egy újonnan alakult szórványörs Belő Horizontéban. Ezeknek a cserkészcsapatoknak összlétszáma minteegy 200 körül mozog. Gyakran szemére szokták vetni a cserkészeknek, hogy a csapatok létszáma igen alacsony az illető városokban élő magyar fiatalok számához képest. Akik ezzel a kritikával élnek, elfelejtik azonban, hogy a cserkészet minőségi mozgalom és sohasem törekedett erélyes, vagy éppenséggel erőszakos toborzásra. Ha a 200 fiatalból egykor csak 20 hazamegy hazáját építeni és fajtáján segíteni akaró szándékkal, és a további 180-ból csak 90 nem feledkezik el Teleki Pál tanításáról, akkor a brazíliai cserkészek jó munkát végeztek. A saopauloi cserkészcsapatok székhelye a bencés papok gimnáziuma, amely egyre inkább a brazíliai magyar fiatalság szellemi központjává növi ki magát. A cserkészmunka mellett magyar tanfolyam, önképzőkör, gazdag magyar tárgyú könyvtár, társadalmi egyesület foglalkoztatja az ifjúságot. Nagylelkű felajánlás következtében a pauloi cserkészek valódi erdős-ligetes cserkészparkhoz is hozzájutottak, ami a csapatok életének újabb impulzust adott. A táborozások száma évről-évre szaporodik. Amióta a “Vártán” című ifjúsági lap megindult, azóta ennek az ifjúsági központnak a jelentősége túlnőtt az ország határain. A “Vártán” körül kezd kialakulni egy ifjúsági gárda, akik között tehetségek bontogatják a szárnyaikat, mint Lóczy Katalin, vagy a Réz testvérek. A folyóirat munkatársai az emigrációban felserdült nemzedékből sorozódnak. Múltévi irodalmi pályázatára számos bíztató értékű pályamű futott be. Az “Ahogy Lehet” öregedő fiataljai után tehát jön az utánpótlás. A magyarságélményt és magyar öntudatot ezeknek a fiataloknak is a cserkészet nyújtja. Egytől-egyig cserkészek, illetve cserkészvezetők. Nagyon szép nevelőmunka folyik Lapán, a református egyház szárnyai alatt. Az erdélyi stílusban épített templom helyiségében hétről-hétre összegyűlnek a fiatalok kultúrális és magyar tárgyú előadások meghallgatására. Az egyház által kiadott “Harangszó” című folyóirat cikkírói között is gyakran találkozunk fiatalok neveivel. Áldozatos lelkű fiatal lányok rendszeres vasárnapi iskolát tartanak fenn. A hagyományos, havonként megismétlődő, első vasárnapi kultúrdélutánokon nagy számban vesznek részt a fiatalok, mind a pódiumon, mind a közönség soraiban. A bencés gimnázium és lapai egyház a két legfontosabb ifjúsági súlypont. Azonban ezek közel sem vallási, hanem sokkal inkább területi polarizációt jelentenek, a város óriási területe és a közlekedés nehézségei miatt. A fiataloknál a szolidaritás vallási térre is kiterjed. A fentieken kívül említésre méltó a Szent István Ifjúsági Kör, amely Anastáción, nagy magyar létszámú külvárosban, a régi magyarok gyermekeinek társadalmi egyesülete. Rióban, az ifjúságnak egyetlen szerve a “Szondy György” cserkész— 178 —
