Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

mát ír. A visszatértek között találjuk Tamási Áront is, akinek “Bölcső és bagoly” c. gyerekkori regényes önéletrajza, mint első kötet, majdnem egyidőben jelent meg hazájának, a Székelyföldnek az ágyuöntő Gábor Áronról szóló történelmi rajzával. (“Hazai tükör. Krónika 1832-1853”)

Az erdélyi írók közül Asiztalos István “Vád és panasz” címen adta ki 1938 és 1943 között írt karcolatait az erdélyi falvak életéből, túlzottan erős éllel az “úri” foglalkozásúak ellen. Illyés Gyula is “Dózsa György” drámáját kezdte meg közölni folytatásokban. Úgy látszik a kiegyenesített sarló és véres kasza még divatosabb, mint a népdalok igazi paraszti sarlója. A paraszti írók közül még Sarkadi Imre és Urbán Ernő emelkedtek ki írásaikkal, az utóbbi “Uborkafa” című háromfelvonásos szatirikus színdarabjában egy kommunista “nemzeti vállalat” vezetőjének helyi szélhámosságait figurázta ki.

Ezek mellett a kommunista párt “úri fiúkból” lett írógárdája lényegesen gyengébben szerepelt. Déry Tibor “Hazáról, emberekről. Útijegyzetek” címén adta ki beszámolóit országjáró tapasztalatairól: egy baranyai raluban, a Bükk táján és miskolci új Műegyetemen, Diósgyőrött, Kisújszálláson és végül az ormánysági egyke-falvakban látottakat, sokszor meglepő őszinteséggel mutatva rá a nép különböző rétegeinek magatartására a rendszerrel szemben.

ülés Béla a III. kötettel befejezte “Honfoglalás” c. regény trilógiáját az ország katonai leigázásának képeivel, amint ő azt az orosz főhadiszállásról és a vörös hadsereg lapjának szerkesztőségéből látta. Aczél Tamás, Karinty Ferenc, Nagy Sándor, Ridegh Sándor és mások riportnovellákkal igyekeztek szépíteni a kommunista életmód kudarcait és tengődéseit. Bars Sári: “Emberek a gyárban” címen az ózdi munkásokról közölt riportsorozatot.

A tudományos élet

A tudományos élet szélkakasai nem tudnak olyan érzékenyen reagálni az “új szakasz” fuvallataira, mint az irodalom. Az Akadémián még nem történt őrségváltás: muszkovita “kandidátusok és aszpiránsok” (ezek az új tudományos fokozatok) változatlan szívósággal szalutálgatnak moszkvai ideáljaik felé. Mindössze Erdey-Gruz Tibor fizikusprofesszor-akadémikusból lett közoktatásügyi miniszter.

Elköltözött az élők sorából Voinovich Géza, az Akadémiának hosszú időn volt főtitkára. Utolsó műve Arany János összes műveinek kritikai kiadása hat kötetben, műfajonként, időrendben, jegyzetekkel, tervekkel, levelezési anyaggal. Az eddigi könyvkereskedői kiadások a keletkezés tu dományos szempontjaira nem terjedtek ki, töredékeket, zsengéket, terveket és a keletkezésre vonatkozó egyéb adatokat alig közöltek. Az Akadémiának szép feladata, hogy most a kéziratokkal egybevetett, hiteles, kritikai kiadásokat kiadja. Eddig megjelentek József Attila összes versei két kötetben, Petőfi kritikai kiadása öt kötetben Varjas Béla szerkesztésében, és Balassi Bálint művei Eckhardt Sándor szerkesztésében. Összeállítás alatt állnak Juhász Gyula, Tóth Árpád összes művei. A régebbiek közül Sárosi Gyula és Erdélyi János írásait adták ki hiteles szövegben.

KARDOS: A magyar szellemi élet “új szakasza’’ 1954-ben

— 17 —