Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
VAS FÜGGÖNY Mi történik a vasfüggöny mögött élő magyar ifjúsággal? Az évek múltával egyre gyakrabban merül fel a nemzetük sorsáért aggódó szabad magyarok lelkében a kínzó kérdés: Mi történik a vasfüggöny mögött élő magyar ifjúsággal? Vájjon sikerül-e a kommunistáknak végkép karmaikba kaparintaniok a magyar jövő zálogát? — Nehéz lenne határozott választ adni a kérdésre! Ugyanis senki sem állíthatná, hogy a most felnövő generáció ízig-vérig kommunista lenne, de a józan szemlélőnek számot kell vetnie azzal a szomorú ténnyel is, hogy a kommunista nevelés, a marxista ideológia, az ifjúságba beoltott “szociálista” életszemlélet évről-évre nagyobb károkat okoz a magyar társadalom egészének. A történelem bizonyítja, hogy a társadalmi rendszerek változása még nem jelenti (legalább is kezdetben nem) a társadalom gondolkodásmódjának, szellemi és lelki beállítottságának megváltozását. Gyökeres változást csak az előző társadalmi rendszer vagy életszemlélet híveinek kipusztításától, vagy természetes kihalásától remélhet az erőszakkal uralomra jutott rendszer. Mindkét esetben elengedhetetlenül szükséges azonban, hogy az ifjúságot túlnyomó többségében megnyerjék maguknak a hatalom új urai. A felnőtt társadalom rendszerint erősen konzervatív és ösztönösen ellenáll minden olyan törekvésnek, amely megszokott életmódja megváltoztatására akarja kényszeríteni. A terror-rendszerek karhatalmi közegeikkel könnyűszerrel megtörik ugyan a cselekvő ellenállókat, a passzív ellenállással szemben azonban csaknem tehetetlenek. A magyarországi kommunisták a második világháború után minden valószínűség szerint számoltak a magyar társadalom nyílt vagy burkolt ellenállásával. Rákosiék azonban kész receptekkel érkeztek Moszkvából és ezeket a recepteket alkalmazni is tudták. Szovjet előírás szerint tehát megfélemlítették azokat a társadalmi rétegeket, amelyek behódolására amúgy sem számíthattak és figyelmüket a tapasztalatlan, még hajlítható és befolyásolható ifjúság megnyerésére összpontosították, hogy — amint ők mondották — “az ifjúságon keresztül biztosítsák a jövőt”. Az ifjúság megnyeréséhez a kommunisták mindenek előtt három dolgot tartottak szükségesnek: 1. Kivonni a gyermekeket a szülők felügyelete alól. 2, Megakadályozni, hogy az egyházak befolyást gyakorolhassanak az ifjúságra. 3. Végül, de nem utolsó sorban, ledönteni mindazokat az erkölcsi korlátokat, amelyeket a keresztény életszemlélet állít a társadalom minden egyes tagja elé. E célok megvalósítása a gyakorlatban így fest: 1. Az ifjúságnak a szülői felügyelet alól való kivonását és politikai nevelését tűzték céljukul az egyes ifjúsági szervezetek, mint az Úttörő-mozgalom és a kommunista párt fiókszervezete, a DISZ. A szüleiket és rokonaikat beáruló 10-12 éves úttörőket — a hírhedt szovjet példák alapján — jutalomban és kitüntetésben részesítik, mint a “kom— 157 —
