Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Mindez a készülődés természetesen felkeltette a németek figyelmét, akik már régóta gyanakodva és elégedetlenül figyelték a “Kállay-kettős”-t. (így nevezték Kállay politikáját, pedig az nem “kettős” volt, hanem “egyes”. Nem volt sem német, sem orosz párti, hanem magyar párti volt.) Az újévkor megjelent Szvatkó-féle interview a “Magyarország”-ban nem hagyott kétséget afelől, hogy a miniszterelnök nem bízik a német győzelemben és a magyar nép sorsát nem akarja a németekéhez kötni. Egy későbbi beszéde, amelyben a Kárpátok védelmének szükségességét hangoztatta, nem enyhített a helyzeten. A szélsőbaloldali suttogó propaganda egyre durvább lett. A Kossuth-év pedig a németeket kifejezetten idegessé tette. — Félreérthetetlen célzások láttak napvilágot a német és magyarnyelvű nemzeti szocialista lapokban arról, hogy a változott világban a szabadság és függetlenség relatív értékek. Fontosabb az “új Európa” megteremtése, stb. Kossuthról mérgükben azt írták, hogy “németellenes” volt. Erre persze a magyar válasz emlékeztetett a bécsi nép ünnepélyes fogadására, melyben Kossuthot annak idején részesítették. A színfalak mögötti harc egyre mélyült és az ünnepség előkészületei megérlelték a német kormány elhatározását. Magyarországon a totális államokkal ellentétben, rendkívüli és szokatlan volt, hogy a miniszterlnök egyszerre az egész országhoz akart szólni. A németek, ép úgy, mint a magyar nép előtt szinte magától felvetődött a kérdés: “Most fogja Kállay bejelenteni a háborúból való kiugrásunkat?” S miután a németek gyanúja erős volt, egy nappal előbb megszállták az országot. Minderről Kállay tavaly megjelent könyvében is említést tesz. (Új Magyar Út, V. évf. 203-206. 1.). Megemlíti, hogy Rajniss Ferenc szerint a németek abban az időben épen ettől féltek. Sopronkőhidán is efelől érdeklődtek nála, pedig nem fegyverszüneti bejelentésről, hanem a szabad népek felé való deklarációról lett volna a beszédben szó. Kállay el nem mondott beszéde és a hátterében levő események történelmi érdekességüknél fogva az eddigieknél részletesebb ismertetést érdemelnek. Ezért megkértük a jelenleg New Yorkban élő volt miniszterelnököt, hogy bocsássa az Új Magyar Út olvasóinak rendelkezésére ennek a beszédnek a rövid tartalmát. Kállay Miklós kérésünknek készséggel eleget tett s az alábbi szöveget juttatta el hozzánk: “1944. március 20.-ára tervezett Kossuth-emlékbeszédem gondolatmenete a következő volt: Ahogy Kossuth kiáltvánnyal fordult a világ szabad népeihez és élete leghasznosabb periódusát a magyar ügy szolgálatában kifejtett világ-propagandájával akarta betetőzni, úgy én is egy segélykiáltással akartam fordulni a világ szabad nemzeteihez. Azt akartam elmondani, hogy mit tett eddig a nemzet szabadságának és polgárai szabadságának és életének védelmében, minő fenyegetéseknek állott ellent. Ellenállása hogy emelkedik ki az összes környező népek között. Hogy sorompóit megnyitotta Európa minden üldözöttje és menekültje előtt, köztük olyanok előtt, akiket még a semleges országok sem fogadtak be! Hogy egész történelme, léte egy folytonos szabadságharc az elnyomás és zsarnoksággal szemben. Hogy belső ügyeit is azért nem — 142 —
