Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
FLÓRIÁN: “A nyelv ma néktek végső menedéktek” finom hajszálgyökereit. Ezért jelennek meg — ritka kivétellel — kritikák helyett ismertetések, hogy el ne riasszák az írástól a fiatalokat, vagy azokat, akik csak az emirációban jegyezték el magukat a tollal. A zsenge hajtás: az emigrációs irodalom sarjadjon, nőjjön, terebélyesedjék. Új leveleket, új ágakat hajtson. Jöjjenek a fiatalok, akik velünk menetelnek és a helyünkre állnak, ha kidőltünk a sorból. Erőteljes, új nemzedék nőjjön fel mellénk. Nemzedék, amelynek gyökérszálai még a Hazába nyúlnak és új földön szerzett élményei mögött — ha ködösen is — feltűnik még az otthoni táj, a magyar föld vonzása, varázsa. Milyen magtalan, örömtelen család lennénk: néhány író és költő az emigrációban, ha nem nőnének, ha nem jönnének egyre a fiatalok. De jönnek és Ausztráliától az amerikai kontinensig eleven élet támad mindenütt. Vigyázzunk, hogy ez a zengő élet magyar legyen és magyar maradjon mindenütt! Ne dicsőítsük túlságosan a világot — Hazánk rovására. Emberek legyünk, becsületes polgárai az új földnek, fönntartói az új háznak, templomnak, védelmezői az új országnak. De vigyázzunk gyökereinkre, a lelkűnkben élő Szülőföldre! Alakítsuk ki, rajzoljuk meg egyre tisztább körvonalakkal az emigráció írói és költői magatartását. A tervszerű küzdelem módjait és lehetőségeit a magyarság — élmény fönntartására és tovább — adására. A lelki Magyarország győzelmére a külső élmények fölött. Mint eleven élményt adjuk tovább a bennünk súgárzó magyar életet azoknak, akik a nemzedékek őrségváltásánál átveszik tőlünk a fáklyát. A felelősség és kötelességteljesítés népünkkel szemben azonban nem csupán az íróké, hanem az olvasóké is, minden szabad földön élő magyaré. Az író csak akkor tud írni, ha vannak olvasói, akik a magyar sorsról, a magyar problémákról magyarul akarnak olvasni. Az olvasók vágyakozása magyar szó, magyar könyv után segíti életre hívni a regényt, novellát és verseket. Az olvasók áldozatkészsége nélkül magyar könyv külföldön nem jelenhetne meg. Magyar olvasók — kiket a világ négy tájára szórt szét a végzet — tegyétek meg kötelességeteket, hogy egyre több igaz, magyar könyv jelenhessék meg külföldön s hogy magasra lobbanjon föl a magyar kultúra lángja és a megjelent könyveken keresztül egyre többen ismerjék meg problémáinkat s a magyar sorsot. Hiszünk népünk jövőjében. Minél több lesz a magyar olvasó és minél többen vigyáznak a magyar szó, a magyar kultúra életére, annál biztosabb, hogy a magyar írók teljesíthetik küldetésüket és annál közelebb az idő, amikor Magyarország leveti rabláncait és föltámad egy új, szabad életre. Magyar olvasók, fogadjátok szeretettel az emigráció magyar könyveit. A szellemi Magyarország egy darabja a könyv. A magyar teremtő alkotásnak föllobbanó lángja. “íge, kenyér helyett”, melyet az Úristen vigasztalásul nektek adott. 15 —
