Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

stílusban megírt Nyitott levele sem ejt kísértésbe, mikor az újszülött Hazafias Népfront ügyét érinti, s reméli a demokratikus kibontakozás lehetőségét. Próbáljon mást tenni! A tapasztalatlan olvasót tényleg meglepi az, hogy a város- és községgazdálkodási miniszter november eleji rendelete intézkedik az államosított kisebb házingatlanok és beépítetlen házhelyek értékesítéséről. De mi a biztosíték a jövőre nézve? Vagy a hiszékeny vevők elfelejtették, hogy valamikor Rákosi is sűrűn fogadkozott, hogy a kiskereskedelmet és a kisipart nem fogják államosítani? Csak jóadag színvaksággal lehet hinni abban az új szakaszban, amely a békemozgalmak mögé bújva folytatja háborús készülődéseit. A köznapi tények arról tanúskodnak, hogy a nyugati életformáról továbbra is gyűlölettől fűtött hangon szólanak; az állam és egyház közötti viszony modern kivitelben a római idők tébolyult egyházűldözésére emlékeztet, s az új kormányprogramm meghirdetésével pontosan egybeesik a gyászosemlékű 1919.-es vörös terror eszményítése, mely pedig a bűnügyi krónikák hasábjaira tartozik. Hol van itt az új szakasz, amikor a novemberi lapok még mindig Rákosi, Gerő és Farkas Mihály nevével jegyzik a “választási” hadjáratot? Van-e külön Nagy Imre és külön Rákosi-probléma? Minden más híreszteléssel szemben leszögezzük, hogy nincs. Rákosi sorsa szerintünk kívülesik a belpolitika határain. Rákosi sorsa a külpolitika konstelláció függvénye. Tudnunk kell azt, hogy Gerővel együtt ő volt a MDP. megbízottja a Kominform 1948. júniusi értekezletén, ahol — Zsdanov és Malenkov jelenlétében — elhatározták Titóék kizárását. Bolgár Elek (akkor prágai magyar követ) és Stefan Bastovansky (a Szlovák Kommunista Párt főtitkára) 1948. nyarán tett egybehangzó közlése szerint a kizárási indítvány szövegezője és előadója Rákosi Mátyás volt. Ezekután könnyű elképzelni, hogyha a Kreml falain belül dulakodó csoportok között a győzelem kérdése végleg eldől, s a Moszkva-Belgrád közötti szívélyes egyetértés helyreállna, csakis ez esetben lennének Rákosi napjai megszámlálva.

Az előbbiekben vázolt összképből nem maradhat ki Béréi Andor személye. Ő lett 1947.-ben, mint Rákosi egyik bizalmasa, a Tervhivatal főtitkára. Igazi munkaköre azonban az volt, hogy szűkebb vezérkarával végső fokon ő intézte az elbocsátások és kinevezések ügyét. Béréi Andor végezte tehát a magyar közélet megtisztításának hóhérmunkáját 1947. nyarától kezdve. A Szabad Népből (1954. október 31) most arról értesülünk, hogy az Elnöki Tanács Béréi Andort nevezte ki a Tervhivatal elnökévé. Minden jel arra mutat, hogy az átmeneti korszak szavaló kommunizmusa leveti álarcát, s elnyomott népünk köznapi életében, miként ez a Szovjetúnióban 1917. óta történik, leplezetlen formájában ismét megjelenik a vörös szörnyeteg, hogy ezzel a legilletékesebb hely maga cáfolja meg a megjavulásáról keltett dajkameséket.

JEGYZETEK

(1) Projev N. S. Chrusceva. Nová mysl, VII. évf., Prága, 1954. július. B. Krotkov például Dicsőséges öt év címen ír a csehszlovák ötéves terv befejezéséről a Komszomolszkaja pravda 1954. évi 28. számában.

(2) Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye I. Törvények és törvényerejű rendeletek 1949. Közzéteszi a Minisztertanács Elnökének Hivatala, Bp, 1950, 83. old.

12