Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
kisasszonyoknak, akik úgy emlékeztettek engem a mi “Nem, nem, sohá”-s tanítónőinkre, egy kis matematikai leckét adni. Az egyszerű algebrai képlet ezt mondja: E + A > A és E -)- A > E Más szóval Európa és Amerika nagyobb mint Amerika; és nagyobb mint Európa. Miért válasszam tehát szellemileg a kissebbértékűt? Ha ugyanazon az áron kínálna valaki egy láda körtét vagy egy láda almát, de hozzáteszi, hogy a kettőt együttvéve is ugyanazért az árért kaphatom, helyes-e, ha én csak az egyik gyümölcsöt választom? Kertészek tudják, hogy vadalmacsemetére oltott jonathán alma értékesebb, mint a vadalma és ellenállóbb, mint a nemesített fajta egymagában. Európa Amerika nélkül és Amerika Európa nélkül elpusztul Most nem annyira anyagi egymásrautaltságról beszélünk. Bár a háború utáni Marshall-segélyek milliárdjai és a mai NATO fegyverkezési segélyek nélkül a Vasfüggöny talán a Pireneusoknál és a La Manche csatornán volna. Még csak nem is arra a politikai segélyre és demokratikus alátámasztásra gondolunk, amely nélkül ma a Pápa Mindszenty sorsán volna és a kölni dóm előtt vörös tömegek hullámzanának égre emelt öklökkel. Egyszerűen a villanykörtére és dinamóra, autóra, filmre, rádióra, a gőzhajóra, a varrógépre, traktorra, combinéra, cséplőgépre, gummi, celofán, nylon és egyébb amerikai találmányokra gondolunk, ami már úgy beléhatolt az európai nemzetek életébe, hogy ha egy napon mindezt valami misztikus nagy kéz letörülné az európai sakktábláról, az európai ember úgy érezné magát, mint a hal a szárazon. A tény ugyanis az, hogy az európai ember is európamerikaivá lett: ráoltódott az amerikanizmus jó — és, sajnos, rossz — értelemben is. E téren pedig nincs megállás, legfeljebb visszaesés. Némely romantikus európai lelki arisztokrata odáig mehet Amerika-gyűlöletében, hogy inkább választ valami Gandhi-szerű életmódott két kecskével és rokkával nemzetének romjai fölött avagy kommunista pártigazolvánnyal felsorakozni a közétkezdék előtt. De ilyen ideálok és célok Európa csődjét jelentenék szellemi értelemben is. Ezzel szemben az európamerikai út azt jelenti, hogy Európa, megtartva gazdag szellemiségét, kiegészül Amerika értékvilágával a technika és tudományok, a gazdasági szervezkedés és — last not least — a politikai ideálok terén is. Az európai demokráciák és diktatúrák egyaránt vallástalanok, ha nem egyenesen vallásellenesek. A Szent Szövetség száz éve (1815-1918) azt eredményezte, hogy európai liberálisok, demokraták, progresszívek, szocialisták (úgy a nemzetiek, mint a marxisták és titóisták) szembekerültek nemcsak az egyházzal, hanem a vallással is. Európában sem a politikus, sem az intellektuel nem mer vallásos lenni, mert akkor reakciósnak veszik. Ennek folytán letagadja az európai és minden kultúrának legősibb alaprétegét: Istent és ősei mély hitét. Ha Európa ebben a lelki meghasonlottságában kitart, úgy szellemileg elsorvad. Stephan Zweig vagy Baudelaire — Kosztolányi sorsára jut. Külön nagy tanulmányt érdemelne annak kifejtése, hogy az amerikai demokrácia miért nem lett vallásellenessé. Az intézmények — egyház és állam — szétváltak, de az egyénben a szabadságszeretet és vallás, demokrácia és Isten törvényei összeforrottak valamivé, amit theo-demokráciának T. KARDOS: “Európamerikai” vagyok 63 —
