Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
ÚJ MAGYAR ÚT got, Csehszlovákiát, Romániát, Bulgáriát és Jugoszláviát is; ez némileg menti eljárását. E beosztás legfőbb oka Európa jelenlegi világnézeti és politikai kettéosztottsága lehet. Az előbbi országokról szóló külön-külön ismertetést egy rövid általános bevezetés előzi meg. Ebben Count hangsúlyozza, hogy Lengyelország, Csehszovákia és Magyarország igen tevékenyek voltak a népnevelés és falukutatás terén. (240.1.) Kiemeli, hogy az ú. n. folklore-kutatás már a XVIII. század végén megindult nálunk s valamivel később a parasztság anyagi kultúrájával is foglalkozni kezdtek. Szintén javunkra említi meg, hogy nemcsak Lengyelország, hanem Csehszlovákia és Magyarország is már korán alkalmazták a csontvázméréseket. A Magyarországról szóló külön beszámolókból megtudjuk, hogy finn-ugor nyelvünk teljesen elkülönít bennünket az indoeurópai népektől. Count szerint helyzetünk sok tekintetben a lengyelekéhez hasonlítható. Mindkét nép katolikus (?!). Mind a kettő az egyik oldalon a germánsággal, a másikon a keleti irányból felbukkanó romboló erőkkel találja szemben magát. A magyarságot évszázadokon át az ottomán elnyomás veszélye fenyegette. Mind a két nemzet ellenállt annak, hogy mások uralkodjanak felettük, sőt bizonyos időszakokban ők uralkodtak kisebb erőt képviselő népcsoportok felett. Míg azonban Lengyelország hosszú időn át részekre volt szakítva, a magyarság részt vehetett a legújabb kor, főleg a XIX. század kultúrfejlődésében. Count szerint az a kettős feladat várt a magyar népre, hogy egyrészt álljon ellen az osztrák orosz nyomásnak, másrészt azonban uralkodjék a horvátok és románok felett; ez azt jelentette, hogy kísérelje meg e népek beolvasztását vagy “konszolidását’. A néprajz, népi zene, nyelvészet és a fajkutatás a XIX. században ugyanúgy fejlődött Magyarországon, mint bárhol a nyugatabbra eső területeken. A magyar társadalomtudomány — folytatja az amerikai szerző — már korán megszületett Hegel és Herbart filozófiájából. Főleg a francia iskola befolyásának köszönhető, hogy Lenhossék már 1875. körül alkalmazta az embertani méréseket. Török Aurél viszont, aki 1881-től kezdve a budapesti egyetemen az embertant tanította, nemcsak az európai, hanem a belsőázsiai leletanyagon is nagyfontosságú, eredményekben gazdag kutatásokat végzett. Halála után a fizikai embertan jelentősége átmenetileg csökkent s csak az első világháborút követő időszak hozott lényeges javulást ebben a tekintetben. A legutóbbi években sok újjászervezés történt. Ezek jellemzésére Count szószerint idézi a Magyar Tudományos Akadémia különböző “Actá”inak előszavában található, a tényleges helyzetet nem ismerők megtévesztésére igen alkalmas propagandaszólamokat. “A Magyar Tudományos Akadémia újjászületése új fejezetet nyitott a magyar tudomány történetében. Magyarország tudósai arra törekszenek, hogy mindenképpen a dolgozók ügyét szolgálják s kutató munkájukkal elősegítsék a szociálizmus építésének feladatát.” Az előszó a továbbiakban arra hivatkozik, hogy a mai magyar kormányzat olyan mértékben támogatja a tudományos munkát, hogy arra nincs példa az ország történetében. Az újjászületett tudományos életet a tudományos elmélet és az ország gyakorlati élete közötti kapcsolat jellemzi. Az Akadémia célja viszont az, hogy hozzájáruljon a “haladó” tudomány nemzetközi kapcsolatainak megjaví-502
