Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
VÍLÁGFÓR UM Útban egy új világközösség kialakulása felé A világ szabad népei ma sokkal közelebb állnak egymáshoz és sokkal jobban érzik az együttműködés szükségét, mint valaha. Ez a tény abból látható a legvilágosabban, hogy a szóbanforgó államok egymásután kötik a szerződéseket és bocsájtják a közös cél rendelkezésére mind technikai felkészültségüket, mind katonai alakulataikat. Az élmény, amit ezek az államok átélnek és ami szorosabb kapcsolatok felvételére készteti őket, ugyanazon tényezőkre vezethető vissza: a világ politikai, társadalmi és gazdasági egysége, és a béke meg a jólét biztosítása. Ez az egység, aminek a szükségessége egyre fokozottabban érezhetővé válik, a jelenlegi állapotok miatt nem valósítható meg. A világ két egymással ellentétes és össze nem férő táborra szakadt, és kiegyezésre nincs lehetőség. Egy utópia, mely osztály-nélküli társadalmat akar létesíteni, természeténél fogva nem egyeztethető össze egy olyan ideológiával, amely a tradíción és az időt átvészelt társadalmi és politikai életformákon alapszik. Ez a hasadás nagymértékben befolyásolta azt a politikai útvonalat, mely a második világháború után közös erővel lett kiegyengetve. A háború befejeztével a győztes államok még nem voltak e két tábor létezésének teljes tudatában, mert az Egyesült Nemzetek szervezete és alapeszméi még nem vették számba azt a tényt, hogy e szervezet egy alapító tagjának — egy nagy hatalomnak — szellemi törekvései és cselekedetei összeegyeztethetetlenek azokkal az ideálokkal, amelyeket a többi nemzetek maguk elé tűztek. Barátságos és békés együttlét addig nem valósítható meg, amíg egy elfogadhatatlan életformát a világra rákényszeríteni akaró törekvés meg nem szűnik, és amíg a századokon keresztül kicsiszolt társadalmi és erkölcsi értékek nincsenek elismerve, így tehát nem csodálható, hogy az Egyesült Nemzetek (E. N.) nem képes megbirkózni a jelenlegi helyzettel. Mindezek ellenére az E. N. alkotmányának a keretén belül a lehetőségek meg vannak az együttműködésre és a politikai, gazdasági és katonai törekvések összeegyeztetésére. Az E. N. alkotmányának 51. és 52. pontjai értelmében — melyek az amerikai köztársaságok által megkötött chapultepeci egyezmény provízióit követik — a nemzeteknek mind az egyéni, mind a kollektív önvédelmi joga elismertetik, és alakíthatnak olyan régionális szervezeteket, amelyek célja összhangban van az E. N. alkotmányával. A főhangsúly az egyéni és a kollektív önvédelmi jogon alapszik és a multi-laterális fogalmat vezeti be a nemzetközi kapcsolatokba. Ez a fogalom alkotja az alapját a háború utáni hatalom-egyensúly kialakulásának. A világközösség és ennek a megszervezése áll a főtérben a nemzeti ambíciók és önérdekek megvalósítása helyett. Ebben a légkörben a közös együttműködés megteremtése szinte magá— 479 —
