Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

ellenhatásként annál erősebben törjön ki belőlük az uralkodási hajlam, ami ép a közelmúltban majdnem Európa teljes elpusztulásához vezetett.

A federatív megoldás hívei között gyakran folyik vita arról, hogy elsősorban az európai teljes federáció, vagy lokális federációk kiépítésére kell-e törekedni és a kettő között nincs-e ellentét. Bármilyen alapvető fontosságot is tulajdonítunk a problémának, a kérdésnek merev vagy-vagy formában való felvetése kissé arra emlékeztet, mintha valaki arról vitatkoznék, hogy a fél liter bort tartalmazó literes palack félig üresnek, vagy teltnek tekinthető-e. A végső cél kétségkívül a federatív Európa, viszont az ehhez való út hosszú és valószínűleg a lokális federációkon keresztül érhető el leghamarabb. Ilyenképen nagy fontosságot tulajdonítunk az olyan, egyelőre csak lokális összefogásoknak is, mint amilyen pl. a Schuman-terv, vagy a Benelux struktúra. Hasonlóképen hatékonyan mozdíthatják elő a végső célt az életképes keleteurópai, illetve dunavölgyi federációs tervek is. Mindezek kezdeti tartópillérei lehetnek a későbbi, egész Európát magábafoglaló federációnak. Arra a kérdésre, hogy a magyar emigrációnak elsősorban az európai, vagy a regionális federációt kell-e szorgalmaznia, válaszunk az, hogy mindkettőt egyformán. A végső cél mindenképpen a teljes federáció, de amíg az meg nem valósul, addig ezzel párhuzamosan a régionális federáció megvalósítására is fel kell készülnünk. Mindkét problémával egyformán foglalkoznunk kell, mivel e nélkül a magyarság könnyen két szék között a pad alá eshetik. Úgy is fogalmazhatjuk a kérdést, hogy a vasfüggöny mögé szorult nemzetek emigrációinak kell a federális elgondolások terén jó példával előljárniok és mintegy a régionális elgondolások kidolgozásával kell arra való készségüket dokumentálni, hogy adandó alkalommal elsőnek kívánnak csatlakozni a teljes Európát magábafoglaló federációhoz.

CSERENYEY: Gondolatok a federációról

i- 45 —