Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

UJ MAGYAR UT

heim Meister”. Első része (“Lehrjahre”) még a 18-ik századvég élvező, konzervatív arisztokratikus barokkörnyezetében indul. Wilhelm Meister, akárcsak a fiatal Goethe bárói családoknál dramaturg, esztéta és színésznői környezetben romantikus hős-szerelmes. De a regény minden alakja hosszú belső és külső átalakuláson megy át. Már a 19-ik század húszas éveiben fejeződik be ez a nevelésügyi és szociálpolitikai regény. Az arisztokrácia átalakul, ki bútorgyáros, ki bányamérnök, ki telepítési biztos, ki kisiparos kézművesek szövetkezeti szervezője, stb. lesz. Maga a főhős sebészorvosként jegyesével és a szereplőknek több, mint a felével átkel Amerikába és ott egy Pennsylvaniához hasonló minta-államot alapít. Goethe nagy részletességgel írja le ennek az új szociális-liberális életrendnek a nevelésügyét, föderálista politikai alkotmányát, szabad vallási rendszerét, a különböző foglalkozási ágak szociálpolitikai rendjét. Különben már a Faust második részének végén Faust mocsarat csapol, a tenger árjától elhódít földeket, küzködik, hogy “szabad nép szabad . földön” szociális biztonságban élhessen, mialatt ő e felelősségvállalás közben megtér Istenhez. Az említett szociális regényében azonban Goethe sokkal szélesebb ecsetvonásokkal festi a vallásos alapú szövetkezésen nyugvó szociális liberálizmusnak a kialakuló életrendjét, amelynek már a 19-ik század folyamán kellett volna kifejlődnie. De a Szentszövetség ismételt feltámadása és azokkal szembeni erőszakos forradalmak 1789-től a mai kommunizmusig megakadályozták a szociálliberálizmus kialakulását Közép- és Kelet-Európábán. A németek nem Schiller Teli Vilmosának és Goethe szociálliberálizmusának természetes útjain haladtak, hanem a Hohenzollernek, Bismarckok, Bebel-Marx-Kautsky és Hitler monománikus étatizmusa alapján rohantak a vesztükbe. Még ma sem fedezték fel legnagyobb elméjüknek a legnagyobb regényét igazában.

A szociál-liberálizmus valóságos formái

De minderre valaki azt mondhatná, hogy ezek érdekes irodalmi alkotások. A valóságos politikai történelem azonban nem vesz tudomást ezekről, hanem átgázol rajtuk tankokkal, börtönökkel, világháborúkkal és koncentrációs táborokkal. Hol itt a szociális liberálizmus felé való tényleges haladás?

Ennek ellenére azt állítom, hogy az a társadalmi rendszer, amely az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zealandban, Angliában, a skandináv államokban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban és Nyugat-Németországban fennáll, vagy amely felé a művelt világnak ez a döntően fontos nagyobbik fele halad, az éppen az említett szociális liberálizmus, szabad keresztény alapon. Ötven évvel ezelőtt úgy látszott, mintha ez a nyugati félteke, főleg Észak-Amerika, a felelőtlen liberálizmus, azaz a “laissez faire” kapitálizmus felé fejlődnék. Még vallási alapjait is kikezdte valami felületes utó-darwinizmus, freudizmus; sőt a marxizmusnak a megmételyező hatása is vörhenyes foltokban mutatkozott egyes koponyákon. Az Amerikai Hitvallás-ból (American Creed) egyszerűen kihagyták Istent. Az irodalomban a “megmételyezettek” egymásnak csinálták a divatot. Miközben százezer dollárokat vágtak, zsebre a filmszakmában, felelőtlen és antiszociális életstílusuk terjesztésével visszaéltek a szabadsággal, végül pedig átcsaptak a kripto-marxizmus vizeire.

402 —-