Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

Egyháznak semmiféle kompromisszumot kötnie azokkal, akik Jézus Krisztus ügyét nem szolgálják. így vállalnia kell a kockázatot is, nem törődve a győzelemmel: a mindenható Isten kezében van az. A mi egyetlen feladatunk az, hogy Isten fegyvereivel harcolva nyilvánvalóvá tegyük az Ő diadalát.

A lelkészi szolgálattal kapcsolatban az a nézetem, hogy az egyetemes papság elve szerint minden hívőnek kötelessége, hogy Jézus Krisztusról bizonyságot tegyen, és azáltal terjessze a hitet, hogy szereti és segíti felebarátját. De ezzel szemben arról is meg vagyok győződve, hogy szükség van olyan lelkészekre is, kik külön arra készülnek fel, hogy megismerjék és tanítsák mindazt, amit Istenről, az ő igéjéről, üdvözítő tervéről és királyságáról tudni kell, és akik életüket különösen Isten szolgálatára szentelik. A lelkészek, a presbiterek és a hívők együtt kell hogy munkálkodjanak. Együtt kell legeltetniük a nyájat, különösen gondjaikba véve a gyengéket és betegeket, megkeresve az elveszetteket. Együtt kell hálát adniuk és imádniuk Istent. Csak ilyen együttes munkával tudnak az egyházak megújulni.

Meg vagyok győződve arról, hogy gyökeresen beteg világunkban úgy szolgálhatjuk legjobban Urunkat, ha újra felfedezzük Isten Igéjének a gazdagságát és a reformátorok — különösen Kálvin — örökségét.

Kérem Istent, hogy kegyelme szerint használjon fel engem is református egyházunk szolgálatában az Ő dicsőségére.

SOOS: Hitvallásom

— 359 —