Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
ványaivá legyenek és ezzel a cselekedettel az életük csodálatosan átformálódott és megtalálták a kivezető utat abból az ősrégi nyomorúságból, amelyet úgy hívnak: bűn. A tanítványok megírták, hogy ez az “új élet” nem az ő nemzedéküké, de azt mondották: “Az ígéret a tiétek és a ti gyermekeiteké és mindazoké, akik utánuk jönnek, mindenkié, akit az Úr, a mi Istenünk hívni fog.” így hát ez az ígéret az az arany kapocs, ami azt a hatalmas, korszakjelző történeti tényt odaköti hozzád: “mindazokhoz, akik utánuk jönnek”. Általánosítások nem válthatnak meg bennünket. Absztrakciók nem válthatnak meg bennünket. Jó szándékok nem válthatnak meg bennünket. Elméletek nem válthatnak meg bennünket. A filozófia sem válthat meg bennünket. A világ más nagy vezetői és tanítói azt mondották: “Kövesd az én tanításaimat!” De Jézus, mivel Ő a Megváltó, ezt mondja: “Kövess engem!” Amikor Péter szemben állott a sokasággal, amely halott, erőtlen hiedelmet ápolt szívében, ezt mondta: “Térjetek meg!” Amikor Pál egy elkérgesedett lelkű pogány börtönőrrel találkozott, aki azt kérdezte: “Mit tegyek, hogy üdvözüljek?”, Péter így válaszolt: “Higyj!” Ez a két szó, “térj meg” és “higyj” az örök élet útját megnyitó jelszóvá vált. “Megtérni” azt jelenti, hogy “megfordulni”, — az a logikus dolog, amelyet meg kell tennie annak, aki észreveszi, hogy rossz utón jár. Ami a hitet illeti, hát hit nélkül nem élhetünk. Emerson mondotta: “Ahogy az almafa almát terem, úgy terem az ember hitet.” A hited őre az akaratod. Abban hiszel, amiben hinni akarsz. Ha nem Krisztust választod, akkor valami idegen filozófia tör be, hogy betöltse szivedben az űrt. Ha gátat emelsz az üdvözítés tengerárja ellen, akkor a bűn azon fog igyekezni, hogy betöltse szived ürességét. Csak egy hatalom versenyezhet az ember tudatlanságával és romlottságával, és ez a Jézus Krisztus átszegezett karja. Történelem, emberi tapasztalat, logika és az ember lelkiismerete mind egy hangon kiáltják: “Lásd meg az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit!” Vájjon nem éppen ez az óra lesz számodra a döntés órája? Nem tennéd ezt az órát a te döntésed órájává? ÚJ MAGYAR Ú'J 346 —
